Page 287 [287]
A (KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 129
csikos ruhát jelentő «polimitay szóval vesznek egynek, a magyar elnevezésnek tehát
nyilván az a magyarázata, hogy nem maga a szövet volt már eredetileg is tarka vagy
csikos, hanem más szövetből szabták ki az egyik szinü ruharészeket, megint másból a
másik szinüeket, a mely eljárás különösen a csikos felöltőnél nagyon is érthetővé teszi
a «metélt ruha» elnevezést. Ezek a felöltők az Anjoukoriakhoz hasonlóan testhez állók
és rövidek voltak s a czombnál lejebb sohsem értek. 9?
A xv. század második felében is divatozott egy testhez álló, vágott dereku s leg¬
folebb a czombig érő rövid felöltő. Elől a két szárnya oly keskeny volt, hogy nem ért
össze, hanem zsinórral, szalaggal fűzték össze; ilyen p. az aacheni magyar ifju rövid
kabátja (34. 1.). Mátyás uralkodásának vége felé bővebb lett, úgy, hogy össze lehetett
kapcsolni, mint Thuróczi krónikájának képeiből látjuk (XVII. 4.), egyébként pedig meg¬
maradt régebbi, formája. Jellemző még az alján, oldalt alkalmazott háromszög alaku
kivágás, amit Sz. Imre csiksomlyói oltárképén is latunk. 9)
A xv. század dereka felé találjuk azokat a kivágott nyaku, buggyos újju, czombig
érő s alul szegélyezett bő felöltőket, melyek az olaszoknál divatozó «tabarro»-nak felel¬
nek meg s mint tudjuk, őseinknél fabirruha néven voltak ismeretesek. Ezek még min¬
dig a régi tunika módjára készültek s alakjukra nézve nagyon jellemző az öv alatt
mereven szétálló, sürű ránczokat vető aljuk. A németeknél, kik «tappert»-nek nevezték,
jóval hosszabb ez a felöltőnem, mint nálunk, hol az olaszos forma terjedt el; Froissard
krónikájának boroszlói példányában, mely 1468 körül Merész Károly burgundi herczeg
számára készült, a Valois Lajos kikosaraztatásának és Zsigmond király esküvőjének
jeleneténél ilyen olaszos divatú, rövid tabirruhás alakokat találunk (35. 8.); hasonló
formájú, virágos szövetből készült felöltőt visel a magyar király étekfogójának jelzett s
a bécsi udvari könyvtár birtokában levő xv. századbeli kártya egyik alakja (38. 2.);
mindegyiknél fontosabb bizonyíték azonban Magyarországban divatozó formájára nézve
a háromszékmegyei killyéni falfestmény, mely Szent Lászlót ugyanebben a tunikaszerű,
szétálló aljú tabirruhában ábrázolja (31. 2.); ez utóbbinál a szövet mustrája is figye¬
lemre mméllró, 6)
A lábravaló most is, mint az Anjouk korában, szük nadrágból vagy harisnyából
állt, gatya csak a kunokat ábrázoló képeken fordul elő, mint a háromszékmegyei
killyéni falfestményen (32. 2.) s a bécsi egyetem magyar tanulóinak régi anyakönyvé¬
ben, a «Liber Nationis Hungaricee»-ben levő s Sz. Lászlónak a kunnal való birkózását
ábrázoló miniature-ön (32. 1.); ez utóbbi 1453 körül készült, ezen évvel kezdődik
ugyanis az anyakönyv s ugyanezen időtájból való a killyéni falfestmény is. A harisnya
két szára a nyugoti népeknél még most is rendszerint külön darabból állt, csak ha
finomabb anyagból készült, akkor varrták össze fönt a két szárat s elől gombbal, meg
szalaggal kötötték az inghez vagy kabáthoz. Nincsenek rá egyenes adataink — a képek¬
ből egyáltalában nem vehető ki — hogy tökéletesen ilyen volt-e a xv. századbeli
Nemes-Nagy : Magyar viselet. 17
Tabirruha.
Nadrág.