Stranica 286 [286]
OCR
Metélt ruha. 128 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. került az Eszterházyakhoz. Arany virágos vörös selyemből készült, a háta közepén és lehajtott széles négyszögü gallérján szintén hátul koronával; bő szabásu, nem testhez álló, alja felé fokozatosan bővül s két szárnyát egymásra hajtva az öv fölött 3—3-ból álló, összesen g sujtásos gombbal foglalták össze; hátul hosszabb, mint elől, a kivágás egyenes, nem pedig rézsutos, a szük dolmányújj végig fel van hasítva. Nem olyan hosszú, mint a korábbi dolmányok, bár hosszabb, mint a későbbiek, minő p. Haller Pál dolmánya (XVII. 7.), mely csak a czombig ért, rendszerint azonban a XV. század végéről s a xvi. század elejéről származó képeken a mente vagy suba annyira eltakarja, hogy a dolmányújjnál egyéb alig látható. Kivételt képez egy az udvari hitbizományi könyvtárban levő s xv. századbeli magyar nemest ábrázoló fametszet (46. 6.), mely a Hunyady Jánoséhoz hasonló galléros palástnál fogva sokkal inkább a Mátyás-, mint a Jagellókori viseletet tünteti föl s valószinü, hogy a dolmány formája korábbi a Mátyás dolmányáénál; erre mutat a Hunyady János dolmányára emlékeztető magas nyak, mig Mátyásé már a Jagellók korában divatozó lehajtott négyszögü széles gallérral van ellátva, a mi azonban Thuróczi krónikája szerint (XVII. 6.) Mátyás végévei felé is szokásos volt. A dolmány az említett képen szintén csak czombig ér és derékban széles selyem kendővel van övezve, alatta a dolmány redőkben foly alá, az öv fölött sújtásos gombsor foglalja dssze."%°) A dolmánynak egy különleges alakját, mely az Anjoukori úri viseletre megy vissza, a Zsigmond korabeli népies viseletben találjuk. Ez a vattázott vagy levarrt felöltő, mely azonban nem az a rövid és szük ruha volt, a minőt Nagy Lajos uralkodásának vége felé viseltek, hanem bő és hosszú, mely szabására nézve megfelelt a rendes dolmányformának, mint ez, sürü gombsorral volt összefoglalva és csupán a vizszintes levarrás különböztette meg emettől. Ilyen alakban fordul elő azon a bécsi udvari könyvtárban levő s a Sachsenhausen nevü kolostorbul származó xv. századbeli képen (337.), mely Zsigmond királyt ábrázolja két alakkal s az ott feltüntetett jelenetet egy Reichenthaj Ulrik krónikájából vett idézet magyarázza, melynek az az értelme, hogy Zsigmond a nem nemes származásu magyaroknak is adott hübéri birtokot s azok tojással, viaszszal, borsóval és más egyéb terménynyel kedveskednek neki. Világos, hogy a német festő itt a népies magyar viseletet akarta feltüntetni, mely a tojást adó térdelő alaknál bő újju, levarrt s hosszú zöld dolmányból, vörös lábravalóból és kék kalapból (XIII. A), a hátrább allo és zacskót tartó alaknal pedig rdozsaszinti és szintén bd, amannal is bővebb s a kézfejet is eltakaró közönséges dolmanybol, hasonló szinü kalapból, meg világos zöld lábravalóból áll. (XIII. 5.). Hasonló levarrt felöltőnek látszik a sepsi-bessenyei Sz. László-legenda kunjanak dolmanya is. (32. 9.) Szintén az Anjoukori viseletből jött at a xv. századba a felemás és csikos szövetekbél készült felőltők használata (29. 3. — 30.1. — 32. 7,9. — 37. 7,8). Hihetéleg ezt nevezték őseink metélt ruhának, a mit a régi szdjegyzékek a sokszinü, tarka vagy
