Stranica 284 [284]
OCR
Palast. 126 A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. a Triumphzug (XVII. ro, 11. 45. 3.) és Weisskunig (XVII. 9, 47. 1—3, 6.) I. Miksa császár számára készített képei tanusitjak, fOurainknak ez volt a rendes viselete; a Haller család czimerkényve mentében ábrázolja az 1531-ben meghalt Haller Pált (XVII. 7.); mentét vagy subát visel a Fuggerek anyakönyvében Thurzó György (46. 3.) ; mentések a Weisskunig magyar huszárai (48. 3, 5, 6.); sőt a történelmi arczképcsarnok egy a xv. század végénél semmiesetre sem későbbi képe szerint a magyar királyi viseletbe is bejutott (40. 9.), a mit a szepeshelyi oltárkép Szent Istvánja is tanusít, mely a xv. század utolsó éveiben Szapolyay István megrendelésére készült. Mindezekben kétféle változatot különböztethetünk meg; volt egy könnyebb fajta (mente), mely térdig vagy valamivel alább ért, meg egy sarkig érő nehezebb fajta (suba), mely rendszerint prémmel volt szegélyezve és vadbőrrel bélelve, a nyaka mindegyiknek le volt hajtva vagy kerek gallérral ellátva, az újj a váll alatt fel volt hasítva s rendszerint lecsüngve hordták, az újjat helyettesítő kivágás csak a subának nevezhető nehezebb felöltőnél szokott előfordulni; a ruha összefoglalására többnyire széles, lapos négyszögü csatot alkalmaztak, ritkább a gombsor, mig a ruhaújj hasítéka rendesen gombsorral volt ellátva. A suba, schaube, a xv. századbeli német viseletbe is átment; német írók, mint p. Hottenroth, kik a keleti viseletmódot nem ismerik, a «Schaube»-t a «Tappert» (tabirruha) további átalakulásának tartják, de ők is megjegyzik, hogy a Tappert tunika jellegű volt, melyet a fejen át öltöttek föl, a «Schaube» pedig elől végig föl volt hasítva, tehát csakugyan nem lehet más, mint a magyar «Suba» átvétele. (98 A palást az egész időszak alatt használatban volt. Fejedelmi személyeket rendszerint palástosan ábrázolnak az egykoru emlékek, igy találjuk az érmeken Sz. Lászlót (XIV. 2. 34. 5—6.) s ugyanót a nagyszebeni oltárképen (37. 6.) a xv. század derekáról, emitt széles hermelingallérral, amott keskeny prémes palástnyakkal: Hunyady János palástja szintén lehajtott gallérral van ellátva (XIV. 10.), mig Hunyady Lászlóé (XIV. 1.) gallér és nyak helyett csak keskeny prémmel van szegélyezve; Mátyás király — úgy látszik — nem kedvelte a palástot, ellenben II. Lajosnak a Thun-Hohenstein család tescheni könyvtárában levő, Burgkmayr János által festett egykorú képén (46. I.) ismét czobolyprémes nyaku palást látható. Ez volt a palást szokásos formája, mig Zsigmond király miseruha alaku palástot viselt, mely két oldalt nyitva volt, csak a vállnál foglalták össze; ilyen palásttal találjuk a Lochner István által 1444 körül festett kölni oltárképen, úgyszintén azon a xv. század első feléből származó képen (33. I.), mely őt a trónon ülve ábrázolja, a mint két alsóbb néposztálybeli alak tojást és lisztet vagy borsót ajánl fel neki, a Domenico Bartolo által 1431 körül készített sienai mozaikon azonban ő is a szokott, kerek galléros és a mell közepén csattal összefoglalt palástban van ábrázolva. De nemcsak fejedelmek, hanem az előkelőbb osztályhoz tartozók is viseltek palástot. Igy az aacheni magyar zarándokokat ábrázoló képen (XIII. 1. 34. 1.) egy térdelő ifjut látunk széles prémes galléru és szalaggal összekötött palástban; a nagyszebeni oltárkép
