OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. ie A zászló alakja négyszög volt, melynek felső sarka hosszú, keskeny és hegyes szalagban végződött és czimerrel volt ellátva. (X. A. 4., X. B. 8., XI. 7.). A magyar nemzeti zászló szine piros-fehér, még pedig vagy nyolcz piros-fehér csikot tüntet föl, vagy pedig piros mezőben zöld vagy fehér hármas halom fölött fehér kettős keresztet; a szalag mindig piros.(2) A Képes Krónikában az Anjoukori sátor alakja is fenmaradt. (X. B. 6). Ezen időben már csak a kunok használták rendes lakásnak, azoknál is eltünő félben volt, táborozás alkalmával azonban a magyarság sem nélkülözhette. Alakját a Képes Krónika kereknek mutatja, kúpidomu tetővel ellátva, szerkezetét közelebbről nem ismerjük. (85) Ekszer az Anjoukorból nagyon kevés maradt fenn. A sirok Arpaddkori mellékletei eltünnek, a hajkarika merőben hiányzik az Anjoukori temetőkből, a nyakperecz vagy reczés fenmaradását is képes emlékekből s irott adatokból állapíthatjuk meg. Mindössze egy par virágsziromhoz hasonló kerek boglárt említhetünk meg az Anjoukori sirleletek közül, minőt Csanádmegyében Nagylakon s aztán Szabolcsmegyében találtak ; ez a forma képes emlékeken is gyakran feltünik, mint p. Sz. Simon koporsóján az egyik női alak palástbogláránál. (27. 9.). Hasonlók voltak az ővkapcsok is s mindössze annyiban különböztek az alapformától, hogy mint a 28. tábla, 8. sz. a. közölt s egykor az 1299—1317 körül szerepelt Boksa nembeli Sinka mester tulajdonát képező halasi ezüst ővkapocs mutatja, a viragszirmok megkissebbednek s a kerek boglárt szegélyező körökké változnak, mig a boglár mezejét az a gothikus izlést jellemző hatkaréjú (s azonfölül még alakos) levél foglalja el, a minek a másik változatnál a virágbibe felel meg. A virág helyett gyakori az alakos diszítés. Az ékszerek most is leginkább aranyozott ezüstből készültek, a kigyósi aranycsaton (28. 23.) a niellozás (fekete zománcz) is előfordul, de ez aligha lesz magyarországi készítmény. Ellenben a sodronymunka és zománcz egyesítésének azon módja, hogy a körvonalakat (rendesen viragszirom) a filigrán adja meg, a mezejét pedig különböző szinű zománczczal töltik ki, Magyarországban jött létre, még pedig Nagy Lajos uralkodásának dereka felé. A sodrony vagy magyar zománcz eddig ismert legrégibb emlékei, az aacheni egyháznak Nagy Lajos által 1367-ben ajándékozott s az ő czímerével ellátott ötvösművek (kehely, utmutató, gyertyatartó stb.) épen az ő rendeletére készültek s mint Pulszky Ferencz megjegyezte, a csúcsíves részek gothikája inkább német, semmint olasz befolyásra mutat, a minek csakis az a magyarázata lehet, hogy tényleg itt készültek Magyarországban, melynek városi polgársága a középkorban tudvalevőleg németekből állt, mert máskülönben Nagy Lajos alatt inkább Olaszországgal volt Magyarország kapcsolatban s nem Németországgal. A vékony lemezü, halpikkelyalaku levélezüsttel való diszítés is el volt terjedve az Anjouk alatt, mint Gilet Miklós leánya ingóságainak 1348-ki jegyzékében olvassuk s már föntebb is említettük, őseink ezt scabának, szabának (schuppe) nevezték." Nemes-Nagy : Magyar viselet. 16 Zászló. Sátor. Ékszer.