Stranica 273 [273]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. wits közepén boglár fogja össze, felső kéntésének újja a könyökig fel van hasítva s lelóg, a könyöktől fogva az alsó köntös kézfejig érő szűk újja is látszik. Ugyanilyen annak a nőnek a ruhaújja, a ki az idegen népek bejövetelének csoportozatánál a kun viseletü férfi mögött ül a nyeregben; lábát is eltakaró formátlan hosszú fehér köntöse ugyanolyan vágású, minő a kun felöltőé, a jobb válltól rézsut megy balfelé s már a hónalj alatt érinti a baloldalt. Fején mindkét oldalt kicsúcsosodó sapkaszerű lapos főkötőt visel, mely két vagy három zsinórral van az álla alatt megkötve. Egészben véve hasonló ehhez annak a nőnek a viselete, a kit a Kun László korabeli tatár betörés képén tüntet föl, csakhogy itt fátyolféle kendő is látható a nyak köré csavarva, melynek régi bessenyő-kun neve a hétfalusi csángó barancsik szóban maradt fenn; a felső ruha szine sárga, a szűk újju alsó ruháé zöld. A Képes Krónika szerint ez tatár nő s igy a kun és tatár női viselet egyforma volna. De Rubruguis szerint a tatár nők főkötője egészen más volt. «Az asszonyok — mondja — fakéregből vagy más igen könnyű anyagból készült fejdíszt hordanak, mely hengeralakú s két kézzel átfogható ; magassága azonban van egy rófnyi, tetején négyszögletes, mint valami oszlopfej. E fejdíszt, mely belül üres, selyemmel vagy más értékes kelmével vonják be, fönt pedig fénylő tollakkal és ékkövekkel díszítik s tetejébe pávatollakat szúrnak. 9 : A lábbelit a hosszú ruha rendesen eltakarja, úgy hogy a képeken a megnyúlt hegyes czipőorrnál egyéb nem látható, a mi különben mutatja, hogy a nők ebben is követték a férfiak divatját." A fegyverzetben ép úgy, mint az öltözetben, az Anjouk alatt szintén többféle változást látunk. Eltünt az az újjnélküli, hosszú és lebernyeges bő fegyverkabát, a mi a XIII. században divatozott s a mit a XIII. század végéről vagy a xIv. század elejéről való kigyósi niellós arany csatton is megtalálunk (22. 8. 28. 23.) s helyette a testhez álló rövid hadi felöltők terjedtek el, melyeknek egyik s mindenesetre a régi magyar hadi viseletből örökölt neme volt a már említett újjnélküli dolmány-korszovágy, igen gyakran kemény bőrből készítve, úgy hogy — mint a Képes Krónikában Örs vezér képén látjuk, hol a válltól a hónaljig terjedő vágás egész világosan elválasztja a különben hasonló színű hosszú s felálló nyakú felöltőtül (v. ö. XII. 6.) — már magában is pánczélul szolgált, a mit az olasz Villani is a magyarok hadi viseletének mond. Másik volt a szintén említett s alávarrt vattával vagy vászonnal ellátott bambusiwm, melynek csak a neve maradt meg, de egész előállítása különbözött a xIII. századbeli bambusiumtol. Nagy Lajos uralkodásának vége felé, tekintve a Szent Simon koporsóján rövid redős kabátban ábrázolt alakokat, úgy látszik már a hadi viseleten kívül is használatban volt. . Hiszen a vattázás is elvesztette tulajdonképeni czélját, hogy t. i. a fegyvercsapás súlyát mérsékelje, a piperkőczöknél ugyanis a század utolsó harmadában ez már oda fajult, hogy eltüntesse a testalkat hiányait, domborúbb mellet s a nőkéhez hasonló gömbölyded idomokat mutasson.(77 Kun női viselet. Lábbeli. Fegyverzet. A hadi felöltő nemei.
