Stranica 270 [270]
OCR
es A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. oe ee roe 7 aszlószinű ruhája. A hermelines alju köntös fejedelmi viselet volt; ellenben a Szent Lá legendából ismert leány kékszinű s a derékon alul redős szoknyájának alae os szalagféle van varrva oly módon, hogy a ruhaszovet legalul ismét látható lesz. Pee Nyugot felől jött a mélyen kivágott ruhák divatja, a mi nálunk 15 mmezlelne Coy elterjedt. Igy ábrázolja a Képes Krónika Erzsébet királynét Róbert Károlylyal való eljegyeztetésének jeleneténél, valamint a Sz. László-legenda leányát (25. 18.); ilyen a Sz. Simon-koporsé egyik női alakjának (27. 9.) még inkább a runkelsteini várban Maria királynak (37. 3.), Lőcsén Sz. Dorottyanak ruhája, hol mar a váll is fodetlentl marad; legmélyebb kivágást a templomot tartó veleméri Szent Szűz képén találunk, melyen a kebel is csaknem kilátszik. Valószinű, hogy a gelenczei Sz. Kálmán-legenda szűze is ilyen mélyen kivágott, nem pedig hermelin galléros ruhában van ábrázolva (v. 6. 29. 1.) vagy legfölebb a rövid felöltő többi szegélyzetén is látható keskeny prémmel volt ellátva, a mire Mária királyné runkelsteini képe (37. 3.) s a lőcsei Sz. Dorottya-kép is felhozható, hol a ruhanyak prém- vagy paszománt-szegélye egész világosan látszik. A ruhaújj, mint már említettük, szűk volt, úgy, hogy sokszor a könyökig felhasították és felhuzás után ismét összegombolták, mint a homoród-szentA nines martoni Margit-képen látjuk. (30. 3.) A kézfej csuklojanal alkalmazott szétálló keskeny fells kézelőre a magyar vonatkozdsu emlékek közül a kassai Sz. Erzsébet-reliefet és a runkelsteint Maria-képet (37. 3.) ismerem. A köntöst oldalt zsinórral fűzték össze, néha azonban elől is, mint a martyianczi Sz. Margit-képen látható (27. 14.); elől az övig gombot is használtak, a mire Sz. Simon koporsóján találunk példát. (27. 9.) A női öv. A ruha összefűzése és gombolása, valamint a ruhaderék alkalmazása által az öv elvesztette régebbi jelentőségét; a xiv. század derekán inkább csak ékítmény volt, melynek semmi szerepe sem volt a köntös összefoglalásában. Nem is viselték a derékon, hanem a férfiakhoz hasonlóan a nők is a csipőre csúsztatták le s csak a század vége felé kötötték ismét a derékra, a mikor, mint Mária király runkelsteini s egyik martyianczi szent királyleány képe mutatja, elől középtájon lecsüngő s térdig érő vagy annál is hosszabb széles paszománt-féle szalaggal volt ellátva. (SZESZ SSEDÍTS 13.) Rendszerint a közepén egy kerek boglárral kapcsolták össze (IX. B. 35 kelők gazdagon diszítették gyöngyökkel s ékkövekkel. (27. (959 097/6997 Rövid női felöltő. Az a rövid, rendesen újj nélküli, e helyett két oldalt szélesen kiv s az előágott s paszománttal vagy prémmel szegélyezett női felöltő, mely a xiv. század közepe táján FrancziaAngolországban jött divatba, nálunk csak a század vége. felé tűnik föl és . A franczidk | a XV. szazadbeli szójegyzékekben «armillay-val magyarázott imegydll nem az. Ilven felöltőt találunk a gelenczei Sz. Kálmán-legenda képén (29. 1.) s ilyenforma lehetett ugyanott a Sz. M legenda egyik női alakjának felöltője is. (29. 3.) Palast. A palást, a mi a XIII. században egyik legelterjedtebb női «surcot»-nak nevezték, régi magyar nevét nem ismerjük, ha csak argitruha volt, az Anjouk
