Stranica 267 [267]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 106) urakról azt irja, hogy hosszú szakaluk volt. Világos tehát, hogy a borotválkozás a kunoknak volt a szokása, erről mondta a Márk-féle Krónika, hogy ellenkezik a magyar szokással s így az 1279-iki végzésnek is csak az lehet az értelme, hogy a kunok a keresztyén szokásokhoz fognak alkalmazkodni, kivéve, hogy szakálukat ezentul is levágják, kopaszra nyiratkoznak és hegyes süvegüket megtartják. Hogy bajuszukat is leborotválták volna, nem csupán szakálukat, alig hihető. A derzsi freskó a xv. század elején kipödrött kis bajuszszal, szakál nélkül tünteti föl a Sz. Lászlóval küzdő kun visz (OIL, 1.) ew A mi az egyes társadalmi. osztályok viseletét illeti, első sorban a fejedelmi viseletet említjük, melyet úgy a Képes Krónika, mint a többi emlék, sokszoros előállításban tüntet föl. Ezt most is a palást, a sarkig érő hosszú ruha és a korona s aztán a buzogányforma kormánypálcza (25. 3.) és az Anjoukorban készült arany alma jellemezte, de az általános viselettel egyező rövid ruhában is gyakran látjuk a fejedelmi személyeket, így ábrázolja pl. a czimképen a Képes Krónika a trónon ülő Nagy Lajost (v. 6. IX. 4.) vagy a dömösi egyház alapításának jeleneténél Álmos herczeget (25. 199 szintén rövid ruhában festette meg Aguila J. Szent Lászlót a veleméri templomban. (26. 8.) A palást, ha a festő nem hadi viseletben ábrázolja a fejedelmet, ritkán szokott elmaradni ép úgy, mint a korona vagy a hét vezér és az Árpádházi herczegek ábrázolásánál a fejedelmi süveg. A sarkig érő hosszú ruha, a minőt a Képes Krónika fejedelmei és királyai viseltek, miben sem különbözik a főurak hosszú öltönyétől, csak itt-ott látszik az Árpádkori bizanczi izlésű fejedelmi viseletnek egy-egy maradványa, így pl. Sz. Isván képén kerék gallér helyett a ruha kivágása a nyaknál a mell közepéig lenyuló széles paszománttal van szegélyezve. (25. 3.) Általában a hosszú ruha az előkelőséget s bizonyára, mint később is hagyományos szokásként tartották, az érett férfikort jellemezte; rövid ruha csak a fiatalsághoz illett, s az alsóbb osztályoknak volt a viselete, Épen ezen okból a Képes Krónika olyan alakjainál, minő az a Szvatopluk előtt térdelő lovász, ki az Árpádtól ajándékba küldött fehér ló fékét tartja, a sarkig érő bő ruhát a derékon alul nem a felöltő folytatásának, hanem a magyar népies viselet, a mai csikósok gatyájának tartom. Valószinű, hogy az alsóbb néprétegek közt nemcsak nemzetiség, hanem foglalkozás szerint is különböző volt a viselet, a hogy ma sem veszett ki teljesen a hagyománya annak a szokásnak, hogy más a viselete a csikósnak, mint pl. a kanásznak, másforma a kocsisnak, mint a béresnek sat. Az Anjou-korszakból azonban csak egy-két töredékre tudunk ebből a szempontból rámutatni. Imént említettem a lovászt; ugyanazon a képen ökörhajtó gulyásokat is látunk, de vörös, zöld és barna szinű felöltőjüknek csak felső része és báránybőr sipkájuk vehető ki, minőt a lovász is visel. Hasonló sipkája van Hunor és Magyar vadaszatanal egyik kutyapeczérnek, másiknak, ki hajadon fővel van, rövidre van a haja vágva, mint általában a szolgáké; ruházata pedig mindegyiknek nyaknélküli, térdig érő és derékban Fejedelmi és főuri viselet. Az alsóbb néposztály viselete.
