Oldal 263 [263]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 105 böző módon kivágott, szárnélküli, hosszú, hegyes orrú s bőrből készült saru és a hasonló alakú, zsinórral összekötött, gyöngygyel, himzéssel ékített selyem vagy posztó IV. László is. (X. B. 2.). De nem mindig huztak sarut vagy czipőt; előfordul a harisnya magában is, melyet ezen időben a nadrággal ugyanazon egy szövetből varrtak, a kettő egy ruhadarabbá vált s a saruhoz és czipőhöz hasonlóan hosszú orrban végződött, a mint ez félreismerhetlenül kitűnik az Aguila János által festett veleméri Szent László képen (26. 8). A csizmdnak, a mit a cividalei Gertrud-féle kodex szerint még a XIII. század elején is viseltek, semmi nyoma, csupán a váradi egyház alapítását abrazoló képen (26. 7.) látjuk az egyik munkás lábán azt a puha bőrből készült, felső részén lettirt révid szaru, u. n. szekernyél (cseh: skorné, lengyel: skornia, wjszlov. : skornja, Skorenj), mely etimologiajat tekintve (a szláv «skora» — bőr szóból) semmi esetre sem zavarhato össze a nemezb6l készült bofossal és szára is volt, mert hiszen a Zsigmond korabeli schlagli szdjegyzek a labszartakarot jelentő «ocrea»* szóval veszi egynek s a mely a következő században mar az eldkeléknél is elterjedt nemcsak nálunk, hanem a nyugoti népeknél is.659 Rendkívül változatos volt a fövegforma nemcsak alakja, hanem anyaga szerint is, mert készítették bőrből,. posztóból, nemezből vagy felemás anyagból, tetejét: posztóból, bársonyból, karimáját pedig hermelinnel $ más drága prémmel szegélyezve. Valamennyi változatát azonban a schlágli szójegyzék szerint az egy süveg, siveg szóval nevezték meg. Fejedelmi személyeknél (pl. a hét vezérnél) a Képes Krónika elég gyakran alkalmazza az arany pántokkal körülvett s tetején átívelt nyugoti izlésű herczegi süveget (XII. 5.) de talán még gyakoribb az ékkövekkel kirakott vagy hermelines, fölhajtott karimaju s kerek tetejti régi magyar süveg (XII. 2. 25. 10, 13.), minét a cividalei kodex Endre herezege visel. Ez a stivegforma a xiv. században olyan általános volt, hogy — természetesen egyszerűbb kiállításban vagy diszités nélkül vagy pedig karimaján ékkövek helyett gombokkal, pitykékkel kirakva (25. 5.) — a középosztálybeliek is viselték, igen gyakran megtaláljuk Aguila képein, különösen Veleméren, hol a három keleti király közül Gáspárnak is, csatlosanak is ez a süvege; hasonlót találunk az ország másik végén, a Székelyföldön, a gelenczei Sz. Kálmán-legenda képén. (29. 1.) Ez volt a süvegnek az a formája, melyet magyarnak nevezhetünk, megkülönböztetve a hosszú, hegyes tetejű, oldalt ékalakban kivágott karimájú s a kivágástól egész hegyéig hímzett vagy gyöngyökkel, pitykékkel ékített kún süvegtől (25. 17.), a minőt azonban a Képes Krónikában nem csak kunok.és tatárok, hanem bessenyők és különböző balkáni népek (az oláh bojárok sat.) is viseltek, sőt a krónika III. István kardhordóját is ilyenben ábrázolta. (25. 15.) Hogy a kun süveg nálunk már Kun László korában nagyon elterjedt, azt a Képes Krónika szövege is mondja, midőn megemlíti, hogy az 1279-ben itt járt Fülöp fermói püspök, pápai legátus szigorúan meghagyta a xckun süveg Nemes-Nagy : Magyar viselet. sg Süveg. Kun süveg.
