Stranica 262 [262]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. iy másik csoportozataban találunk, melyen egy kun vagy bessenyő, aztán egy zsidó fején a rendes tölcséralakú süveggel s egy tatár (26. 11.) kiséretében látható egy női alak lelóggó, felső részén fölhasított hosszú ruhaújjal, a hol a karját kidugta. A Képes Krónikában még csak női ruhánál fordul elő, később azonban a férfiviseletet is jellemezte a ruhaújjnak ezen alakja, így már 1400 körül ilyen felöltővel van ábrázolva egyik székelyföldi freskón a leányrabló kun (30. 2.), 1500 körül pedig ilyen volt a magyar huszárviselet (v. ö. 46. 3, 5.), a melyről különben ezen időtájban az volt a vélemény, hogy a régi bessenyőkun viseletnek a maradványa. Mindenesetre a kelet-európai török-tatárságnál kell keresni eredetét; a velenczeiek és genuaiak aztán Olaszországban is meghonosították s módosították; egyik módosított változata a xiv. század derekáról a trevisói freskók apródjainak felöltőjén látható, hol a felső ruhaújj alig hogy a felsőkar közepéig ér, innen túl a ruhaújj végig felhasított hosszú szalagba megy át, mely. térdig, sőt azon alul ér (VID. 6, 1a) 5? ő A hadi felöltőnek, a korszovágy-dolmánynak, melyről már föntebb szóltunk, a xiv. század derekán még nem volt újja, a század vége felé azonban, mint a gelenczei freskón látható, ezt is ellátták rövid újjal, a mely azonban könyökig sem ért. (XII. 10.) A kun szabású hosszú kabát részint nyakkal (X. B. 3—4. XI. 8. XII. 5.), részint a nélkül fordul elő; az utóbbi esetben gyakran paszomántféle szegélyzet látható rajta (XII. 4, 7.) vagy pedig ércznyakperecz (XI. 10.), a szójegyzékek szerint torques = réz, rezes vagy reczés, a mi az Árpádkori viseletnek a maradványa s mint Gerecze Péter megjegyezte, a zárai Sz. Szimon-koporsó egyes alakjainál is kimutatható, sőt mi több, a XIV. század második felében a többi mar . említett régi magyar viseletmóddal együtt, ez is elterjedt a nyugoti népeknél, mint a csehországi viseletnek egy 1367-ki leírása említi, hozzá tevén, hogy a gazdagok ezüstből, a szegények pedig kovácsolt ólomból (nálunk sárgarézből) viselték a juhászkutyákhoz hasonlóan, hogy ne ártsanak nekik a farkasok. A nyugoti szabásu dolmányok e tekintetben is hasonlók a kun szabásúakhoz, de ezenkívül gyakori ezeknél a kerek gallér is (I. föntebb go. I.), sőt a csuklyára is számos példát találunk a Képes Krónikában, a minőt viselnek a trevisói aprodok. (VIII. 6, ae A testhez álló rövid dolmanyon, a hosszú kun felöltőn s az újjnélküli korszovagydolmányon kívül még egy negyedik fajta felöltőt is találunk anjoukori képes emlékeinken, ez a palást, mely sarkig ért, újja nem volt, rendesen bélelve és szegélyezve volt, az előkelőbbeknél hermelinnel, nyuszttal, nyesttel, közönségesen pedig vadmacska-bőrrel s vagy a mell kozepén (IX. A. 4—X. B. 7., 25. 10., 26. 8, 29. 1.), vagy a jobb vállon (X. B. 1., XI. 1, XIL 2, 27. 8.), de mint a zarai Sz. Simon koporsdjan Nagy Lajos palástja (27. 12), néha a bal vállon is volt összekapcsolva, rendszerint egy kerek boglarral. A palástot ép úgy, mint a dolmanyt, részint nyak nélkül találjuk, részint pedig kerek gallérral vagy csuklyával ellátva. Ruhanyak. Nyakp ereez Palast.
