OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 95 állítólag a xt. századbeli palóczok viseletét tünteti föl. A xiv. század derekáról valók a Szent Erzsébetet ábrázoló königsfeldeni üvegfestmény, melyet III. Endre özvegye, Agnes királyné (+ 1364) készíttetett 1313—1364 közt, aztán az ugocsa megyei fekete- és szóllós-végardói, meg a máramarosszigeti falképek (Szent Lajos vagy Szent Imre, Szent Erzsébet és a Szent Katalin-legenda), melyek egy iskolából, sőt tán egy festőtől valók s közülök a maramarosszigetiek 1352-ben készültek. Nagy Lajos király uralkodásának utolsó évtizedéből a viselet szempontjából is rendkivül becses emlék a prágai Hradsin udvarán levő Szent György-szobor, annak a két magyarországi ötvösnek, Kolosvári Mártonnak és Györgynek (Martinus et Georgius de Clussenberch) a műve, a kiknek egy még hiresebb, de később a török által beolvasztott műve volt Szent László váradi lovas szobra; a prágai is lovas szobor s bár nem életnagyságú, a hadi viselet, a vértezet s a lószerszám a legapróbb részletekig a legnagyobb gondossággal van rajta kidolgozva; készült ÍV. Károly császár megbizásából 1373-ban. Az ezen időbeli udvari viseletet egy másik emlék, Szeni Simeon zárai ezüst koporsója tünteti föl, mely domborműves jelenetekkel van ellátva s köztük több Nagy Lajos király és Erzsébet királyné zárai látogatására vonatkozik; a koporsót Erzsébet királyné készíttette 1377-ben Francesco da Sesto vagy máskép Milanoi Ferencz Zárában megtelepedett ötvössel. Ugyancsak 1377-ből valók a gyulafehérvári missale miniaturejei, melyeket Imrefi János pozsonyi kanonok rendeletére Steft Henrik csukárdi plebános festett. Nagy Lajos koranak egyéb emlékei: a kassai székesegyház szoborművei (köztük egy Sz. Erzsébet életéből vett jelenettel), a írevisor freskók; ezen időre tehető a margitszigeti kályhacserép nyilazó kun alakjával; a xiv. század második feléből valók a lőcsez (Sz. Dorottya legendája) s a jekelfalusi (Sz. Katalin vagy Sz. Margit legendája) falképek s végül ide tartozik Mária király (+ 1396) képe a rankelsteini vár freskói között. A székelyföldi falfestmények közt csupán egynek, a derzsinek ismerjük a készítési évét (1419), ez tehát, valamint a még későbbi jellegü killyéni a következő korszakba tartozik; nehány azonban, mint a gelenczei, fülei, homoród-szentmártom, a derzsinél korábbi viseletmódot tüntet föl s átmenetet képez a Képes Krónika idejebeli viselet és a derzsi falfestményen látható viselet közt; a derzsi képen a lábszár már vaslemezes pánczélzatba van burkolva, a gelenczein stb. ez még hiányzik; ez utóbbiaknál a sisakforma olyan, minőt a Képes Krónikában találunk, de a sodronyvért alól kilátszó dolmány nem szűk, mint a Képes Krónikában vagy a veleméri Sz. László-képen, hanem bő és ránczos, mint akár a xv. század dereka táján; mindezek arra mutatnak, hogy a gelenczei, fülei és homoród-szent-mártoni képek az Anjoukor végéről valók s 20—30 évvel mindenesetre korábbiak a derzsi freskóknál, mig a killyéniek ugyanannyi évvel késébbiek. A xill. század vége felé s a XIV. század folyamán Európaszerte megváltozott a viseletmód és pedig félreismerhetlenül keleti befolyás alatt. Olyan, előbb ismeretlen ruhaformák terjednek el, minőt sem az antik viselet előbb talán lappangó maradványai