Stranica 250 [250]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. Ou Keleti eredetü a középkorban ismert /abirruha (bolgár: tabaryn, olasz: tabarro), melyet «tabarday néven már egy 1317-ki oklevélben megtalálunk s nyilván abból a sziriai selyem-szövetből készült, melyet a x1. századbeli német költők «tabronit» néven emlegetnek. A XI. század. vége felé terjedt el a bársonynak azon neme, melyet samitnak, examitumnak, középkori magyar nyelven isztamitnak neveztek. Erről már Bors ispán nejének többször idézett 1231-ki oklevelében van említés, nevezetesen unokahugára hagy egy ilyen bársonynyal szegélyezett subatéle felöltőt (pellicium de examito forratum.) Bezter fia Demeter nejének végrendeletében aranyos bársonyról (purpur aureum), bibor és bársony kárpitról (cortina de bisso, purpurea) olvasunk. Aranynyal átszőtt selyemfoszlányok III Béla nejének sirjában voltak.(57 A gyapjuszóveteket, posztót leginkább a nyugotiaktól szerezték be őseink. Ezek közt már a XII. század második felében hiressé vált a «coccus infectorius» bogyójával vörösre festett skarldt posztó, a régi magyar nyelvben sokorlát, melynek neve nálunk legelőbb Bors ispán nejének 1231-ki végrendeletében fordul elő, hol egy szederjes-barna skarlat szoknyát (tunicam de scarleto bruneto) hagy unokahugának. A skarlát készítésben legelőbb a flandriaiak tüntek ki; az ypresiek vörös, a gentiek barna (szederjes, brunet, burned) skarlátposztót készítettek, amazt egy 1312-ki oklevél ippri posztónak (de pecia panni de Íppri), emezt egy 1286-ki Gantinak (duas pecias de Ganti) nevezi; a posztónak ezt a nemét őseink még Zsigmond korában is Genthnek, Gentinek hivták. Később Regensburg vált hiressé vörös skarlát posztóiról, melyek csakhamar háttérbe szorították az ippri skarlátot. Hires volt a többi németalföldi városban készült gyapjuszövet is, mint a doorniki vagy tournai posztó; a föntebbi 1286. és 1312-ki oklevél dorninak (guatuor pecias de Dorni, de pecia panni Dorni) nevezi, a Zsigmondkori beszterczei szójegyzékben darni, darnit néven találjuk; az 1286-ki oklevél, mely a szepesi prépost és káptalan közti egyezségről szól, említi még a propri (de Propri) posztót, az 1312-ki pedig, melyben Róbert Károly a Csanád nembeli Miklós mesternek Telegden vámszedési jogot ajándékozott, a haagait, melyet haimak (de pecia panni de Hay) nevez. Szintén németalföldi, arrasi készítmény a németektől raschnak, olaszoktól rasciának nevezett durvább szövet, melyből nálunk különösen szoknyát készítettek s ezt nevezték rázsa szoknyának. . Teveszőrből készült posztó volt a kamalin, kamelot vagy csemelet (olasz: camelino, camelotto, ciambelotta), így olvassuk például László esztergomi érsek 1277-ki végrendeletében, hogy gamalinból készült garnaciáját, a németektől garnaschnak vagy garnatschnak nevezett újjnélküli hosszú felöltőjét Fulkamár nevü papnak, kamalin tunikáját pedig Póka mesternek hagyta. Ugyancsak ezen végrendelet említi a kék szinű, nyilván balkáni fuszlánt (coopertorium de blauo fustanico), melyet a Zsigmondkori szójegyzékek a szövetnemüek közt dupplernek, duplechnek magyaráznak. A vörös, szederjes vagy barna (brunet) és kék posztó mellett van adat még fekete szinű szövetre is, nevezetesen az említett 1231-ki végrendeletben van szó egy fekete palástról (clamis); valóens Posztó. Skarlát és egyéb.
