Stranica 249 [249]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 89 lelt arany zsinórzat nyilván az öv arany paszomántja, «partajay volt, a minőről. a IV. Béla korabeli Bezter fia Demeter nejének végrendeletében is szó van, ki egy «cingulum de aurifrigio»-rol tesz említést, — az «aurifrigium» ugyanis az 1400 körüli magyar nyelv szerint a.m. «aranyos pártav, — erre pedig ezüst boglárok voltak erősítve, mert ugyanezen végrendelet szerint az öv az «aurifrigium» nélkül három márka ezüstöt foglalt magában. Bors ispán nejének 1231-iki végrendeletében pedig egy aranyozott ezüst övről olvasunk. A románkori izlésben készült diszesebb övboglárok közé tartozik még a föntebbieken kivül az a bronz korong hátraforduló állatalakkal diszitve, mely az ungmegyei salamoni lovassir mellékletei közül való; egyet pedig a győri Árpádkori temetőben, az ú. n. homokgödörben leltek s a győri benczés gimnázium tulajdona; ez a préselt lapon aranyozott bronz korong — a hátán szegekkel — előlapján gyöngysor által elválasztva két egymásnak hátat fordító, de visszafordulva egymás felé néző állatalakka! van diszítve.(351 A fülbevalót középkori őseink higynek nevezték. Többféle változat ismeretes a leletekből, de mindegyik előfordul már a honfoglalás korában is. A népvándorlás kezdetétől fogva el volt terjedve hazánkban a gömböcsökkel s alján több gömböcsből szerkesztett lecsüngő részszel ellátott fülbevaló (16. t. 8.), minő a dettai, tokaji, váczvidéki sat. leletekben fordul elő. Egy másik változatnál, minő a tokaji s x—xI. századbeli orosz leletekből ismeretes, a fülbevaló karikájának alja bőrtűs diszítésü gömbbel van ellátva (16. t. 38., 41.). Egy harmadik változatnál a fülbevaló füles gombhoz hasonló, ilyent találtak aranyból és apró gömböcskékkel diszítve az Albertnek tulajdonított székesfejéryari sirban, hasonló a balotai ezüst fülbevaló- (16. t. 27.) s ez a változat is, mint az előbbi, igen gyakori a x—xI. századbeli orosz leletekben. Egy negyedik csoportot képeznek a félhold alaku filbevalok (10. t. 30—31.); az Arpadok korából előfordulnak az aradmegyei földvári, dettai, váczvidéki s filigránnal diszitve a tokaji leletekben.») A míg a nagyobb füles gombokat fülbevalónak használták, a pitykeszerü kisebb gombok zsinórra, rézsodronyra füzve, mint a székesfejérvar-demkohegyi honfoglaláskori leletnél már láttuk (16. t. 24.), részint gyöngysorral váltakozva, részint csak magukban nyakékül szolgáltak. A székesfejérvári Albert-féle királyi sirban 22 ilyen arany pitykét találtak, míg III. Béla nyakán ezüst láncz volt, melyről négy karéjjal ellátott zománczos melldísz: (24. t. 23.) csüngött le. Ezeket a nyakról lecsüngő ékszereket nevezték őseink násfának, a mely elmevezés már Bezter fia Demeter nejének 1235—69 közti végrendeletében (duas nasvas meas) előfordul.) A Reimschronikból tudjuk, hogy a süveget pávatollon kivül ezüst gombokkal is diszítették. A velenczei scythák és indusoknál (20. t. 7., 8.) a süvegcsúcs végződik gombban, de ezenkivül a turbánszerű süvegkarima is diszítve van apró pitykékkel vagy gyöngyökkel. II. Endre cividalei képén (VII. tábla 13.) a süvegnek úgy karimáját, mint tetejét négyszögü és kerek rekeszekbe foglalt kék és piros szinű kövek ékítik. A stivegNemes-Nagy : Magyar viselet. 12 Fülbevaló. Nyakék. Mell-ékszer. Nasfa. Stivegdisz. Siiveggomb.
