OCR
Csat. Kapocs. Diszlemezek Boglárok. ae A KÖZÉPKORI MAGYAR. VISELETfoglalására különböző alaku csatok és i ee an cre A ruha (palast, mente, dolmany) és öv 0 we A legegyszerübb köztük a székesfejérvári királyi temetőben egy on It bronz kapocspár, melynél a him| all. Ugyanitt a csontváz derekánál kapcsok szolgáltak. csontváz nyakan szövetmaradványokkal együtt le kapocs kis horogból, a nősténykapocs kis karikábó találtak egy kerek övcsatot, melyen még a selyemszövet egy Sarin idoma ennek is nagyon egyszerü (24. t. 5.), karikabol meg a oe szabadon mole csuklós végü peczekből áll; a csatkarika néha szélesebb és diszítéssel van elve ac 6. 10. t 43). Ez a forma nagyon gyakori az Arpadkori temetokben, yen et ismerünk például a balotai, hajduszoboszlói, karczagi, hódmezővásárhely-csomorkányi stb leletekből. Az Arpadkor vége felé ezen tipusnak egyéb változatai is előfordulnak, így a karczagi leletben egy arany csat rhombus idomhoz hasonló, a szabadbattyáni csat (24. t. 16.) pedig hat karéjból van képezve, kiálló hat végén három szirmu virággal. Vannak aztán egyéb formák is, mint a dettai mellcsat, mely nyolcz küllős karikához hasonló. Igen díszes a M. N. Múzeum egy románkori aranyozott bronz csatja (24. t. 19.), mely három lemeztagból áll s mindegyik lemez jobbról és balról 3—3 koronggal van ellátva ; a fonadékos diszítés és a korongok mezején levő stilizált madarak a csat idejét az kája is megmaradt; Árpádkor régebbi szakába helyezik.) Azoknak a négyszögü és korongalaku s gyakran zománczczal ellátott diszlemezeknek a rendeltetéséről, minők a románkori izlés jellemző ékitményeivel, csodaállataival, liliomaival, rozettáival sat. a M. N. Múzeumban több példányban találhatók s hasonló idomu filigrános byzanczi arany ékszerek a székesfejérvári királyi sirokban is előfordultak, az egykoru képekből szerezhetünk felvilágosítást. A velenczei ú. n. scythák viseleténél a ruha rézsutos szegélyzetén látunk négyszögidomu rovátkákat vagy fogakat (20. t. 8., 9.), ezek tehát nyilván a négyszögü diszlemezeknek felelnek meg (24) t 205/21. ope 31.), melyek e szerint a ruhaszegély boglárai voltak. Ezek közé tartoznak a székesfejérvári királyi sirok filigrános négyszögü arany lemezkéi is, melyeket Henszlmann tévesen Albert király és a Buzlay-család ékszereinek, tehát jóval későbbieknek tartott, holott byzanczi művek s kétségkívül valamelyik xu. századbeli királyunk sírjából valók. A pestmegyei balotai 1200 körüli leletben is voltak rozettás négyszögü ezüst boglárok. Voltak aztán korongalaku ruhaszegély-boglárok is, mint a velenczei indus-csoportozat utolsó alakjánál ne ti 7.) ee ee ismerünk négyszirmu virággal diszitve a tokaji leletből s egy pár liliomos, griffes korong ( 22 yan a ‘ eae GAÁL oe ce a . ae a HS pee 2 oo Ue nis , gyakra yt alapon kekszinti u. n. limogesi zomanczezal diszitett s hatlapjukon szegekkel ellátott romankori diszkorongok (24. t. 13., 24.) nyilvan dvboglarok voltak. II. Endre cividalei képén (VII. t. 13.) a szél . öv kétsoros ékköves korong alaku boglárokkal van kiraky: ékítik pecsétje szerint V. István ifjabb király övét is Buzlay-sir mellékletei közt is fenmaradt egy byz es aranypaszomantos a; szintén korongos boglirok (222 (LA székesfejérvári U. nv anczi művü arany korong, a vele együtt