OCR
Lobogós kopja. Lándsa. Nyil. 8 A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. A xul. században a szablya is meghosszabbodott, mint a Ket tinddi ae re t. 31—32.) tapasztaljuk. Alakja is inkább a népvándorláskori, mint a hon 98 ű askori tipusk at és keresztvas egyenes, mint a nyugoti kardoknál, de a marlenben a közepén kissé kiszélesedő kereszt(Yo 6 23" tabla. hoz hasonló; a markol kolatgombot most még nem találjuk meg, el ; vas nagyon egyezik a régebbi nyugoti kardok keresztvasával. NS, Biro) ae So ee A zászlós kopják alakja Eurépaszerte egyforma volt, hol sr a magyar, ‘ce a normann befolyás honosította meg. Árpádkori alakját a XIII. századbeli lovas pect teken látjuk, V. Istvan pecsétjén (22. t. 5.) ugyanolyan, mint a minőt a X—XI. szazadbeli byzanczi evangeliarium lovasai (17. t. 6—7.) viselnek, csak a zászló hosszabb, de ép úgy, mint ezeknél fecskefarku szalagokban végződik; hasonló kopjákat találunk a novgorodi Mariaképen is (21. tabla.) A kopjavas Laszlo somogyi ispan 1236-ki pecsétjén szakálas (V. 6. VIII. 2.); a leletekben gyakran előfordul. (28. 1.) A zászlós kopja azonban az előkelőbb harczosokat, csapatvezéreket, hadnagyokat illette meg ; a közharczosok csak régebben a nyilon kivül könnyü hajító gerelylyel voltak felfegyverkezve. Az Arpadok alatt ezt a nyugoti szabásu nehezebb lándsa mindinkább kiszorította, melynek vasa nemcsak a nagyobb nyilhoz hasonló gerelyénél, hanem a kopja vasánál is nagyobb és súlyosabb volt s a kopjától abban is különbözött, hogy nyelére nem volt lobogó erősítve s nemcsak a lovasság fegyvere volt, hanem a nyugotiak módjára az Árpádok alatt, különösen a XIII. században szokásban volt a gyalog harczosokat is felfegyverezni nehéz landsaval.™) A legfőbb fegyver azonban mindig a nyil maradt; Kun László korában Németújvári Iván az osztrákokat segítő nehéz fegyverzetü sváb lovagokat ép úgy nyillövésekkel teszi tönkre, mint elődeiket a vezérek idejebeli magyarok. A nemzet nagy tömegét csak igen kis mértékben érintették azok az idegenszerűségek, a mik az előkelőbbeknél jöttek divatba. Megmaradt a régi hagyományos hadviselési mód mellett, különösen hogy a tatárpusztítás alatt keservesen tapasztalta, hogy a nehéz fegyverzet mit sem használt a tatárok nyilai ellen, sőt ellenkezőleg gátolta a szabad mozgásban. Ugrin érsek nehéz lovasait ismét fölváltották a régi módi könnyü lovasok, kiken «alig volt más, mint az ing» vagy — mint a XIv. század derekán irja egy olasz — a pánczélt helyettesítő bőrködmen s nyilván már ezen időtájban kezd nagyobb körben elterjedni a délvidéki kun-kabar eredetü egykori várjobbágyság régi nemzeti neve, a «kozar» vagy dialektusi eltéréssel chuszár , mely a régi magyar lovas harczosok hagyományait ae úgy látszik — legjobban fentartotta. A sváb lovagok is abban a hitben volt évtizeddel előbb a magyarok, hogy Németújvári Iv őket nehéz fegyverzetük és mint megszokták, kopja, ló mellett lós sorakoztak, mint az egy. figyelmeztették őket a magyar ! ak, mint négy án lovasainak nyilai ellen megvédi sűrűn egymás mellett «kopja mellett koru német versiró mondja ; hasztalan narczmóddal ismerős osztrák és stiriai lovagok, hogy «a