Oldal 234 [234]
OCR
Főuri viselet a XIII. században. A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. feltüntetve, mint a nyugoti fejedelmek; alig a a nemzeti szokásoktól, sokkal valószinübb, a királyi pecséteken, melyeket nyiledelmi viselet, a «typus matestatis, században Európaszerte Wat fodros vagy hullámos hosszú hajjal vannak hihető, hogy teljesen el lettek volna zárkózv a mire már egy párszor föntebb is utaltunk, hogy : yan valami olasz vagy mas idegen véső készített, a fej lőállítva, a milyennek azt a XIII. a nemzeti eltéréseket, ellenkezőleg az egyformadig sikerült nekik. Az alsóbb néposztálynál, vártanusága szerint (20. t. 10.) egész konvencionalisan van e ismerték s nemhogy feltüntették volna ságra törekedtek. Szerencsére, nem min : jobbágyságnál, királyi vadászoknál sat. a bényi oszlopfe} a szakál borotválása volt szokásban." ; oe 2 Az előkelő osztály viseletére nézve igen becses adatokat találunk a mér fone is azad vége felé készült stiriai Reimchronikban. A biborból készült és említett s a XIII. sz ; bélelt felöltő magas gallérral volt ellátva, mely nyest szürke vagy tarka hermelinnel prémből állt és sokfélekép volt diszítve, úgy latszik tehát, hogy a gallért ekkor már felhajtva hordták, a mire különben már vagy félszázaddal előbb is találunk példát a bényi egyház egyik oszlopfején ábrázolt vadászok térdig érő felöltőjén (20. tábla, 10.) ; szintén felálló gallérral van ellátva a velenczei Sz. Márk-templom «Ongari» feliratu oszlopfején egy magas süvegü, bajuszos, szakállas és vállatverő hosszú haju ferfi-mellkép ruházata (20. t. 11.). A felöltő szűk volt s alóla kilátszott a fehér bő ing, tehát nyilván olyanforma volt, mint a minő felöltő látható a novgorodi csudatevő Szűz Mária képén (20. tábla), a mi e viseletmódnak egész Kelet-Európaszerte divatozó voltára mutat; ugyanilyen viseletet tüntet föl a hainburgi ú. n. Attila-szobor is (19. tábla, 9.), csakhogy itt a részletek már elmosódnak s legfölebb annyi állapítható meg, hogy a felöltő a czombig ért s átmenetül szolgál ahhoz a Nagy Lajos korabeli viseletmódhoz, a minőt Sz. Simeon zárai ezüst koporsójának domborművein látunk, a mit jellemez a hosszában futó sáv vagy levarrás által előállított redőzet. Az oklevelekben az újjnélküli felöltó neve garnacia, így p. László esztergomi prépost említi 1277-ki végrendeletében nyestbőrrel szegélyezett garnaciajat; a szoknya — vagy ing — forma tunika részint újjas, részint újjnélküli volt és szintén ellátták vadbőrből készült prémmel és béléssel, valamint a rövid menteszerű clamist is, mig a palliumnál (palást) ez hiányzott. A süveg, vagy mint a Reimchronik nevezi, magyaros kalap, melynek alakja a föntebb ismertetett cividalei codex szerint a XIII. század kezdetétől fogva két századon át fenmaradt, pávatollakkal, az előkelőbb uraknál ezüst gombokkal volt diszítve. A pávatoll Huszka J. szerint a honpee eo ekszerek stilizalasara is nagy befolyást gyakorolt s diszítésül való felhasználása Joe gical az ősi hagyományos izlésben gyökerezik; süvegdíszül hamarább a ee ae sl ae oe sesőbb szintén Szemet S egybles napjainlls ok ee sy i a ney ae oo ee a EGYET népviseletben is £ adt, hogy a p mellé pavatollat tűznek.(197)
