Oldal 225 [225]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 65 gokban való egyezés mellett is magán hordja a régi keleti viselettel való szoros összefüggését. De ha a nemzet nagy zömének viselete sohasem alkalmazkodott is annyira az idegen divathoz, hogy akár a mindennapi, akár az ünnepies, akár a hadi, akár a női viseletben elvesztette volna keleti bélyegét: a fejedelmi és egyházi viselet már teljesen azonos volt a külföldivel. A királyi viseletnek minden népnél s minden időben megvolt a maga külön alakja. Nálunk Szent Istvántól kezdve a koronázási palástban, aztán a Dukas-féle koronában, Árpádházi királyaink pecsétjeiben sat. elég képes emlék maradt fenn arra nézve, hogy azok után megállapíthassuk miben létét s a Szasszanidakori és mindenféle más keleti hagyománynyal való teljes szakítást, a mely hagyományok bizonyára megvoltak a királyság megalapításáig, ettől fogva azonban előbb a római — német, csakhamar azután a görög császári viseletet találjuk Árpádházbeli királyaink képein. Sz. István királyi viseletét, az ú. n. typus maiestatis-t, a Gizela királyné által 1031-ben készített koronázási paláston levő kép után ismerjük. (VI. 9.) Maga a palást tudvalevőleg eredetileg papi casula volt, melyet Gizela királyné a Boldogasszonyról nevezett székesfejérvari egyháznak ajánlt föl. A kép Sz. Istvánt féltesttel ábrázolja; fejét három kereszttel ellátott ékköves abroncsu nyilt korona födi; jobbjában a főhatalom jeléül aranyos lándzsát tart, a mi első királyainknál a királyi jelvények közé tartozott, mert Péter és Aba királyi lándzsáját is emlegetik az egykoru évkönyv-írók; baljában van az arany alma ; bal vállára széles, kerek galléru és ékkövekkel diszített újjnélküli hosszú palást (pallium) van vetve, melynek két szárnya a jobb váll fölött van összekapcsolva. Alatta van az ingszerű, hasíték nélküli és derékban övvel átszorított bő tunika, mely — mint Sz. István kortársa, II. Henrik császár képein látjuk, a német udvarban már félszázad óta meghonosodott byzanczi udvari viselet hatása alatt egész a bokáig ért, felváltván a Karolingkori királyok térdig érő tunikáját. A lábbeliről nem sokat szólhatunk; valószinü, hogy Szt. István, mint a többi udvari szokást és beosztást, a német császárok kelméből készült s elől gyöngyökkel ékített czipőjét vagy saruját is átvette, de nem lehetetlen, hogy a csizma sem volt számkivetve a magyar udvarból, tekintve, hogy ekkoriban még a byzanczi császárok is viselték." I. Géza király a korona alsó részének egyik zománczos képén. (VI., 5.) teljesen byzanczi viseletben van ábrázolva. Lényegében véve megfelel ez a Szent István-féle fejedelmi viseletnek, mely — mint föntebb mondtuk — szintén a byzanczi udvarból került előbb a német császári udvarba s úgy jött hozzánk; fő alkatrésze ennek is, amannak is a jobb vállon összekapcsolt palást és az övvel átkötött, bokáig érő hosszu tunika; mindamellett úgy a diszités módjában, mint egyes részleteknél vannak jelentékeny eltérések. A legjellemzőbb s legfeltünőbb ezek közt a byzanczi udvari divatnak az a sokféle emléken tapasztalt szokása, hogy a palást két szélére a mell közepe táján más 9 Nemes-Nagy: Magyar viselet. A fejedelmi viselet.
