Stranica 224 [224]
OCR
a A KOZEPKORI MAGYAR VISELET. i rmé aradt a rövid mente. diszitéssel, nyakán paszomanttal s ilyenkor természetesen elmar : ae a A szük nadrág, mely régebben csak a hadi viselethöz tartozott, min alá ; i Ő A ida-korban udvari viselet volt a nyugotiak nem ismerték a bő gatyát, mely a Szasszanida-korba )knál is; i yas azonban a keleti népeknél, bizonyára tehát a honfoglalóknál is; a nyugott befolyás iké izmá 7 Ioan a gatyát is nálunk ezt is kisebb körre szorította, miként a csizmát, melyhez hason gatyá úg Ro 3 us + (91) lassankint póriasnak kezdték tekinteni. ee : A külföldi divat befolyását a magyar viselet alakulására kétségkiviil nemcsak abban kell keresnünk, hogy bizonyos idegen eredetü öltönydarabok honosodtak meg nálunk, hanem még inkább abban, hogy a már meglevő ruhaformák közül mindig azok jöttek használatba, melyek leginkább egyeztek az általános, akár nyugoti, akár keleti SEL időnkinti áramlatával. Vagyis a honfoglalás előtti régi magyar viseletben, es ae előbbi fejezetben kifejtettem, megvolt már a különbség a testhez álló és bő, rövid és hosszu ruházat között, e ruhadarabok közül már most annak volt a divatja, a melyik legjobban beleillett az általános divatba. Csakis így érthető meg, a mit már Boncz Odön is kiemelt, hogy az Árpádoktól fogva a szük ruha jellemezte a magyar viseletet, a mely ezen jellegénél fogva ugyan alkalmazkodott az Európaszerte szokásban levő ruházathoz, de mégsem az volt, a mi péld. a német vagy olasz ruha; a magyar szük ruházat a régibb specialis (hadi) rendeltetésü öltönynemüeknek az általánosítása, de a honfoglalas előtti időkben, akkor, a mikor keleten időszámításunk kezdetétől fogva a parthus- és Szasszanidakori bőruházatnak, a lobogós újju ingnek és a gatyának volt a divatja, a szük ruhának csakis harczban volt helye, ott alkalmatlan lett volna a bő ruha; az európai divat azonban nem kedvezett az asszonyi viseletre emlékeztető bő ruhának, a szük ruha lett a szokottabb és ünnepiesebb, mert Európaszerte így volt s így vált a régi hadi öltözet általános nemzeti viseletté. Ezért tapasztaljuk azt a jelenséget, hogy a mikor ruházat jellege az általános divattal egybehangzóan megváltozik is, magukban az egyes ruhadarabokban mindig megvolt a nemzeties színezet, a régi formákhoz való ragaszkodás, úgy hogy ha nem összeségében tekintjük a ruházatot, hanem darabról darabra vizsgáljuk, kisebb-nagyobb fokig mindig kimutatható róluk, hogy eredetüket a honfoglalás előtti viseletben kell keresni.) A magyar viselet további alakulásánál tehát, a mikor már az emlékek is mindinkább szaporodnak, a külföldi befolyás vizsgálatánál mindig számba kell vennünk azt a kettős szempontot, hogy az idegen divat áramlata mikép jelentkezik a magyarságnál, csupán az öltözködés általános módjában-é vagy arra is kíterjed, hogy idegen ruhaformák honosodtak meg nálunk? S ilyen szempontból nagyon tanuságos a velenczei seythak és indusok viseletének összehasonlítása a pécsi domborműves alakok viseletével. Mindegyiknél ugyanazt az általános öltözködési módot találjuk, van egy térdig érő s derékban övvel átkötött felöltő, aztán van szük nadrág és könnyü label de az egyik darabról darabra megfelel a nyugoti viseletnek, a másik az általánossás
