Stranica 219 [219]
OCR
A KÖZÉPKORI MAGYAR VISELET. 59 stantinápolyban keresnek menedéket s egyik-másik görög segítséggel szerzi meg a magyar "trónt, III. Béla király pedig ott nevekedik s csak rt évi távollét után 1173-ban tér vissza Magyarországba, hogy elfoglalja a bátyja halála után üresen maradt királyi széket. Velük együtt párthíveik, magyar főurak jutnak a keleti császárság fényes udvarába, mely Mánuel császár (1143—1180) idejében éri el utóvirágzásának tetőpontját, görög urak házasodnak a királyi házba, mint András somogyi ispán s magyar főurak görög családokba, mint a Csák nembeli Miklós ispán, a kik Magyarországban terjesztői lesznek a byzanczi szokásoknak. Ebből az időből valók a velenczei képek s ép azért, ha első pillanatban feltünőnek látszik is, a viszonyok számbavétele után természetesnek találjuk, hogy a bocskor viselete, miként Byzanczban, a XII. századbeli magyarságnál is kezdve az udvartól minden társadalmi osztályban általános divattá vált. Nálunk nem sokáig tartott divatja, a balkáni államokban azonban fenmaradt, xiv—xv. századbeli byzanczi képeken a szentek bocskorral vannak ábrázolva ép úgy, mint Mircse oláh vajda az ardsisi zárda egy régi képén.) A bocskort leszámítva, a viselet többi része, mint már az előző fejezetben kifejtettük, összhangzásban van mindazzal, a mit tudunk a régi keleteurópai viseletről, a hogy az a hunn korszaktól kezdve a középázsiai Szasszanida-turk s a feketetengermelléki byzanczi áramlatok hatása alatt megalakult és tovább fejlődött. "ságnál ebben az időben egy különlegesebb formája fejlődött ki. Megtaláljuk e változatot a Henszlmann. által xiI1—xiv. századbelinek állított báthmonostori domborművön, mely ép olyan gerezdes, mint a velenczei mozaikképen az úgynevezett indusok süvege s alul, miként a scythák süvegénél találjuk, szalaggal van körül csavarva. A süvegről, sisakról két ágban lelóggó hosszu szalag a Szasszanidakori divatnak a maradványa, a mely ismét a még korábbi középázsiai indo-szkitha viseletből származott és kétséget sem szenved, a mire már Huszka J. is utalt, hogy a pántlikás magyar kalap ennek a viseletmódnak a hagyománya. A velenczei úgynevezett indusok süvegén ez a szalag akár keskeny prémnek vagy karimának is tekinthető, miként a déloroszországi kun szobrokon, (20. 2—5.) de a báthmonostori szobron félremagyarázhatlanul szalag, melynek két végét az áll alatt kötötték meg, a mi az ú. n. scytha-csoportozat térdelő alakjánál is konstatálható; a scythák süvege körül különben nem szalag, hanem turbánszerű kendő van csavarva, melyet — úgy látszik — gyöngyökkel is feldiszítettek. Jellemző sajátsága még e süvegidomnak az, hogy csúcsa gombban végződött." A vágott derékkal ellátott, testhez álló, elől hosszában vagy rézsut hasított, térdig érő dolmány, vagyis a régi ckabadion», melynek dús redőzete a velenczei képeken szemmel láthatólag finomabb kelmére utal, Kelet-Európában az v—vI. századbeli hunn viseletig vihető vissza s egyik-másik déloroszországi csészetartó szobron is elég jól fölismerhető. 8x
