Page 212 [212]
OCR
Kantár. Csótár. Zabla. Patkó, (x2. 1—3., 6.) Nyereg. ig A HON FOGLALASKORI MAGYAR VISELET. (vagy farmatringrol) csüngtek le két átmérővel, a melyek valószinüleg a szügyelőről 3 es szélességü) szijvég, melyek a oldalt s nyilvan ide tartozik a ket nagyobb (4 cm. farmatringrol jobbról és balról lelóggó hosszabb szíjra (v. ©. M7, 0, 17) a mazva, ezenkivül hihetőleg mindegyik szíj mellett jobbról is, balról is egy rövidebb és keskenyebb szíj csüngött alá (v. ö. 18., 8—9.) S ezekhöz tartozhatik a me lasebb 1-8 és 2-2 cm. szélességii szijvég; van aztán 45 db o6—2°8 cm. széles boglar kétféle változatban és kilencz korongos boglár 1-8 cm. átmérővel. (IV. A. 35+ 22, cael 95 7., 29. — 16. 2., 9.). Szintén a lószerszám diszítményei közé tartoznak a verebi, gödöllői, battai sat. boglarok. (IV. A. 19. — 10. 107125 30—31.). A paripa szügyénél Pilinen egy szívalaku nagyobb lemezt s egy ehhez hasonló kisebbet találtak; ugyanilyet a battai leletből is ismerünk; ezek kétségkivül a szügyelő sallangjai voltak (16. 11—12.).7? A kantár szerkezetében a honfoglalás ideje körül már valamennyi ma használatban levő alkatrész megvolt, mint a nagyenyedi Sz. Demeter-kép lovasa (14. 2.) s egy középkori kaukázusi emlék (17., 8.) mutatja, holott a népvándorlás korában még hiányos volt, a déloroszországi hunn fejedelem lovának nincs homlokkötője, az orrszíjat is — úgy látszik — valami érczlemez helyettesítette, a nagyszentmiklósi vitéznél ellenben az orrkötő hiányzik, mig a homlokkötőt már alkalmazták. A középszibériai jeniszeimelléki sziklakép turk lovasánál (4., 3.) orrkötőt találunk homlokkötő nélkül. A ckantárs szó különben ép úgy török eredetü, mint a «gyeplé», a kantárral egy jelentésű «fék» azonban az ősmagyar szókincshez tartozik s Budenz szerint a «fej» szóval függ össze. A sallangos kantárt, a mi annyira el van terjedve a magyarságnál, a honfoglalás ideje körüli emlékeken nem találjuk, mindamellett aligha igaza nincs Huszkának, hogy a honfoglalóknak már kellett ismerniök, mert eredete egész az asszirokig nyomozható vissza. Ugyan 6 a csótár keletkezését abból magyarázza, hogy azon szövetnek volt a szegélydiszítménye, melyet a lóra huztak. A lónak ilynemü felöltöztetése mar a parthusok óta szokásban volt a turánoknál és perzsáknál (v. 6. 16. 4), erre varrták azokat a pikkelyeket, melyekkel a Trajanus-oszlop jazigjainak lovait egészen beborítva latjuk (3. 1.); a byzanczi taktikák szerint a honfoglalédknal sem veszett ki ennek hagyománya, lovaik elejét ők is vérttel látták el, a mi csakis ilyen szövetféléből, nemezből vagy bőrből álló takaró lehetett. A honfoglaláskori zabla két változatban fordul elő; egyik (12. 2.) már a népvándorlás korából is ismeretes s két oldalt rúdalaku feszítővel van ellátva; a kettős, egy nagyobb és egy kisebb karikával ellátott csikózabla (12. 1.) legelőbb on fozíleléásikori leleteinkben tűnik föl. Patkónak a leletekben még semmi TOMA, sincs ; a szó arra mutat, hogy a szlávoktól került hozzank.(74) A nyereg használata körülbelől egy évezreddel megelőzte a honfogl elnevezés megvan szibériai nyelvrokonainknál is (osztyákoknál : ‘nairy), a török-tatár népeknél is («ingir», tigerv, a tehát, midőn a magyarok alás korát. Az ; “noger», voguloknál : ; Siica jeher», «ejger»), olyan időből való és szibériai ugorok még egymás szomszédságában éltek, de
