Stranica 204 [204]
OCR
Hőkötő. Kendo. Párta. Szalagos hajfonat. i A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. fejketd, fékető) legelőbb egy kozépFérjeze ők főkötőjét (tajszolasainkban : A férjezett nok fokdtojet (taj i. szibériai jeniszeimelléki csészetarto szobron találjuk 2 Saggztolk VELETEK ee nagyon kezdetleges kivitelti, de a durva körvonalakból is egész határozottan : ue me hogy nőt akar ábrázolni s nem férfit, fején alacsony CSÚCSOS Seine Onn) Hs eg Be mely hátul a csipő alá nyulik le. Hogy ez a lenyuló rész a főkötő körül ae! fátyol, egyéb emlékekből állapíthatjuk meg. Permből ismerünk egy Szasszamidakori izlésben, de sok barbársággal készült domborműves ezüst csészét, melynek kora alig tehető későbbre a Kr. u. vil. századnál s az Alsó-Volga vidékéről fölszorult vogulugor elem hagyatékának tekinthető; a csészén több női alak van ábrázolva különböző fejviselettel, egyik mód az, hol a fej hosszu fátyollal van födve (15. 6.). Egy déloroszországi s mint többször említettük, valószinüleg a kunoknak tulajdonítható csészetartó szobron az alsó, egészen a fejhez simuló főkötőn kívül, melyet egyes vidékeken törökösen csepesznek neveznek, még a kontyra tett sapkaidomu kikeményített felső főkötő is egész világosan megkülönböztethető, a körüle csavart s hátul lecsüngő fátyol egészen kalapszerit idomot kölcsönöz neki (15. 1.). A sapkaalaku főkötőt aljára csavart s hátul csokorba kötött fatyollal a velenczei Szent-Mark templom scythainak női alakjánál is megtaláljuk (20. 8—9.). A kendővel vagy kezkenővel bekötött fej viseletének szokására egy csertomlicki kurgánban lelt aranylemez szolgáltatja a keleteurópai turánoknál a legrégibb példát (13. 4.). Az aranylemez ülő és tükröt tartó scytha nőt ábrázol fiával együtt. Az említett permi csészén is van egy női alak, kinek feje szintén kendővel, még pedig mai nyelvünkön mondva, «babosy kendővel van bekötve; hogy nem gyöngyös főkötőt akar ábrázolni, onnan gyanítom, hogy az áll alatt van megkötve s hátul nincs meg a fátyolszerüen lecsüngő rész. Ugyanezen csészén egy diadémszerü harmadik női fejviselet is látható, a mi a magyar leányok gyöngyös pártájának felel meg, a párta alól csüng le a hosszú hajfonat, mely széles és hosszú kettős szalagban vagy pántlikában veezodik (15. 4., 5., 7.). A kamamelleki szludkai ezüst csésze dombormtivén is egész világosan megállapítható a hosszú hajfonat, csakhogy itt a pártát koszoru helyettesíti. Hajadonaink leeresztett és pántlikával befont hajviselete tehát megvolt már a honfoglalás kora előtt is s ép oly régi, mint asszonyaink hajviselete, kik kontyba csavarták hajukat s ezt a főkötővel födték be.(6v E szokásnak a törökségnél is igen sok nyoma maradt. kir, kirgiz, turkomán és ujgur leányok födetlen fővel j leeresztett hosszú hajfonadékot viselnek ; megvan Vámbéry írja, hogy a basárnak és szalagokkal befont s a pántlikán a hajfonadék a krimi és a csuvas leányok, nem hajadon fővel is tesznek a fejükre. Midőn pedig a ko özbeg) leány férjhez megy, főkötőt kap, melyet csak akkor tesznek a fejére, mikor a Pap megáldotta. Ez a főkötő a czukor-süvegnogaj tatár leányoknál is, csakhogy ezek, valamint járnak, hanem díszes kerek sapkát (takija, tokhja) középázsiai nomád (turkomán, kirgiz,
