OCR
Si A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. A on ritkava va ig a keresztes hadha talán nem is szünt meg, mindenesetre nagyon ritkava vált, a mig jaratok idejében ismét el nem terjedt. Nem igen hihető, kis így történhetett, hogy az hogy a magyarokkal sodronya két elnevezés, mely a at jelölte, u. m. a szűcs jelentését egészen vértkészítők is jöttek volna; csa ; magyarság különböző rétegeinél a pánczélkészítéssel foglalkozók ie és a kovács (török: kubacsi, kitbecsi) további értelmi fejlédésénel régi elvesztette. : Sisakrél nem tesznek említést a bizanczi taktikusok elékeléknél volt használatban, a harczosok nagy tömege p ben is elég védelmet talált a szablyavagas ellen, a mit különben a süveg elején alkalmazott érezlemez még inkább feltartott. E lemeznek kettős rendeltetése volt, nemcsak védelmül, hanem díszül is szolgált, mint a beregmegyei szolyvai sirban a vitéz fejénél talált s belső felén a süveg nemezmaradványaival ellátott aranyozott ezüst diszlemez. Hasonlókat ismerünk a galgóczi, tarczali és szabolcsmegyei bezdédi honfoglaláskori leletekből, az utóbbit azonban nem a fejnél, hanem a derék táján lelték s így nem is a süveget, hanem, mint említettük, kétségkivil a tegezt ékítették vele. Feltünő e lemezek növénydiszitménye, mely mindegyiknél ugyanazon alapformára vezethető vissza; a körvonalak annak jeléül, hogy legfölebb az edig a bőr- vagy nemezsüvegazt a benyomást teszik a szemlélőre, hogy a középázsiai iparüző városok ezen készítményeiben a lappangó parzismus Ormuzd hagyományos képét stilizálta növénydiszítménynyé, Huszka az asszir fával azonosítja. Az érczlemezes süvegeket a Képes Krónika festményei szerint a xiv. század dereka táján még széltiben használták a magyar harczosok ; utolsó nyomait azokban a rézczímeres süvegekben találjuk, minőket egyes uradalmak cselédsége még a jelen század elején is viselt, sőt az utkaparóknál még napjainkban is feltalálható. A mi a tulajdonképeni sisakot illeti, ennek mását a Szasszanidakori perzsák s a nagyszentmiklósi vitéz sisakjában kell keresnünk. A Szasszanidakori sisak a firuz-abádi reliefen részint alacsonyabb félgömb vagy csésze (V. 6.14 4.)-, részint pedig magasabb féltojásdad-idomu, de sohasem csúcsos ; az orrvédő vas, melynek kezdetlegesebb idoma a honfoglalás ideje körüli normann sisakoknál már megvolt, fejlettebb idoma pedig a xv. században kelet felől terjedt el, ekkor még hiányzott; a nyakvértről a reliefen nem vehető ki tisztán: bőrből, sodronyból készült-e vagy éppen hiányzott s a mi nyakvértnek látszik, az nem egyéb a vitéz leomló hosszu hajánál, egész határozottan megállapítható azonban : pikkelyes nyakvért a nagyszentmiklósi vitéz sisakjánál, a mi nem vassapkak neépvandorlaskori előképe, minők nálunk a xvu. nomadoknal és a kaukázusi törzseknél pedig egész a legúj a sodronygyűrűs vagy egyéb, mint a későbbi századig, a középázsiai 1 688 alley abb korig használatban voltak. A firuzabadi relief sisakja oldalt sas szárnynyal volt ellátva miklósi vitéz sisakján is feltalálható, áll két (talán) erősítve. Későbbi emlékeink szerint a pávatollat is nagyon kedvelték őseink, s úgy süvegmint sisakbokrétának alkalmazták már abban az időben, a mikor a leer a ae goti népeknél egyáltalában nem volt még divatos,(s») : , a sisakbokréta a nagyszentsastollbél, mely a sisak aljához van