Stranica 195 [195]
OCR
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR WISE 35 bőrrel vontak be s úgy erősítették rá a kupalaku ezüst lemezt. A vállra vetett ruhanal a szűr összefoglalásának módja vehető ki a déloroszországi kun szobrokon (20. 2—3., 5—6.); mellen ugyanis a váll felé mindkét oldalon egy-egy kerek boglár látszik s a két boglárt szíjazat köti össze, melyet a hónalj alatt vezettek át; lehetséges, hogy az előkelőbbeknél a szíj gombokkal, boglárokkal is ki volt rakva, mire a nagy-enyedi Szent Demeterkép utal (17. 1.) s ebből fejlődött ki a későbbi mentelancz, honfoglaláskori leleteink között azonban alig egy-kettő van olyan, melynél az egyes tárgyak fekvését pontosabban megfigyelték s így nem tudunk olyan leletre hivatkozni, melynél a gombok elhelyezéséből erre következtethetnénk. 4) A milyen különböző és sokféle volt őseink felső ruhája, oly kevés változatosságot találunk az alsó ruhánál. Az elnevezések közül csupán a gatya az, mely régebbi a honfoglalasnal, a nadrág, harisnya, salavari, mind később honosodott meg nyelvünkben. Mindamellett a bő vászongatyán kivül, melynek a mai magyar gatyával egyező jazigés párthuskori idomáról már az első fejezetben szóltunk, kellett lenni egy bőrből, nemezből vagy vastagabb posztóból készült szűkebb téli alsó ruhának is, melynek szárait a csizmába gyürték, miként a későbbi szűk magyar nadrágot. Valamennyi olyan emléken megtaláljuk ezt a nadrágforma ruhát, a mi valami módon összefügg a honfoglaláskori és előtti magyar viselettel. Megvolt a parthusoknál és Szasszanidakori persáknál (1. t., 10., 15—16.), aztán a népvándorláskori turánoknál, mint az altaji turk (4. t., 3.), a keleteurópai hunn (4. t., r.), s magyarországi avar (4. t., 2.) viselet körébe tartozó képes ábrázolatok tanúsítják; a honfoglalás ideje körül erre utalnak a byzanczi (UZ, ts 3) és kaukázusi (17. t., 4.) viseletre vonatkozó emlékek, továbbá egypár déloroszországi kun szobor (20 1., 2.,); az Árpádok korából felhozhatók a velenczei Szent Márk-templom scythái és indusai (20. 7—9.) s a mennyiben a lábszárat nem tekintjük meztelennek, a pécsi domborművek (19. 3—4., 18—26.). Mindezek azt bizonyítják, hogy azon környezetben, melynek befolyása alatt fejlődött ki a honfoglalók viselete, úgy a korábbi, mint a későbbi időkben mindig és mindenfelé megvolt a nadrágféle öltöny, lehetetlen tehát, hogy az Árpád korabeli magyarok is ne ismerték és használták volna. Lehetséges, hogy ezt is gatyának nevezték, hiszen a magyar «gatyay szónak megfelelő vogul «kas» szó térdig érő bőr- vagy posztó nadrágot jelent, tehát olyanforma alsó ruhát, a minőt a nagyszentmiklósi vitéznél találunk. De bárminek tulajdonítsuk is, hogy a későbbi magyar viselet egyik legjellemzőbb darabjának, a csizmába gyűrt szűk nadrágnak neve későbbi a honfoglalásnál: annyit bizonyosnak tarthatunk, hogy ha nem is későbbi formájában, de ahhoz hasonló alakban maga a ruhadarab megvolt már a honfoglalás előtt is.69 A mi alakját illeti, úgy látszik, inkább szűk volt, mint bő. A testhez álló nadrág ép olyan hagyományszerű volt a kelet-európai turánoknál, mint az, hogy a nadrágszárat a csizmába huzták. Ilyen volt a szkitha (1. t., 5., 8—9.) s a kercsi katakombák freskoi sk Az alsó ruha. Gatya, nadrág.
