Stranica 192 [192]
OCR
5 A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. bb fajta, de színes kelméből : intén könnye ő pee He ben s a szintén könny fs ; ugyanilyen eljárással a vászonng 5 Az elnevezések mindenesetre készült zubbonyban ismerhetjük föl a keresetű alsó IZEK isc: a honfoglalás előtti magyar nyelv maradványai; a «mente» SZ coil zéröeölkhöz ő : : a dys», «mandyas» alakban a régi gorogokhoz Is MEgJegyeztőls hogy Memo, eee eer : a magyarban, mivel nem átment s elől nyitott, vastag, gyapju felső ruhát értettek alee, a gy kk. je mindig öltötték föl, hanem — mint a huszárok — Saeed a véllre ne e á jee féle jelentés is fűződött hozzá s a nyugotiak, midőn a XII. század felé a ie Ae 0 on megerősített, de a bal oldalra átvetett régi római szabasu kzöípernyit egy elő eae sitett, mindkét váll fölé huzott, kabatforma felső ruhával helyettesitettek, e eon Gre kétségkiviil összefüggésben levő «mantelt», «mantilt», «mottult» (skandinavoknal) szinten képenynek használták és csakis ez a képenyszerti mellékjelentés magyarazza mes heey a kaukázusi tus és psáv női viseletben a «mandiliy, «mandeli» mar hosszú és széles fejkendővé, nagykendővé változott; hogy a magyar mente eredetileg rövid volt, ezt hagyományos alakja is mutatja, mely még akkor sem nyult le a térd alá, a midőn a divat változása következtében meghosszabbodott, de mutatja az is, hogy a nyugoti népeknél a «mantel», «mantil» mint rövid köpeny terjedt el; Péter, zbraslói apát a XIv. század elején szintén rövidnek tudja, azt mondja ugyanis, hogy a magyar nép «curtas mentes, — rövid mentét visel; a mente mindenféle alakulása kizárja azt az esetleges föltevést, hogy bőrből készítették volna, mindenütt úgy tűnik föl, mint finomabb kelméből készült öltöny, akár a saját hagyományainkat, akár a nyugotiak mantilját, akár a konstantinápolyi patriarchák selyem mandyéjét, akár pedig a tus és psáv nok fejkendőjét tekintsük, ez világosan mutatja, hogy a régi úri viselet maradványai közé tartozik s ha a csatában is viselték, akkor csakis a mente lehetett az a felöltő, melyre érczpikkelyeket varrtak, hogy védelmül szolgáljon a nyillövések, kardvágások, kopjaszurások ellen. A bőr cködmennéb, melynek neve nemcsak az oroszban (kodmani) van meg, hanem egy pár török nép nyelvében is (kirgizben: «ketpen», csuvasban: «kiszmen» felső ruha), ez fölösleges volt, maga a bőr is elég védelmet nyújtott s tudjuk 6seinkrél, hogy még a xiv. században, Nagy Lajos nápolyi hadjárata alkalmával is nagyon el volt terjedve náluk a vastag bérpanczél használata; a ködmen azon alakja, mely napjainkig fenmaradt, egész a jazigok koráig nyomozható vissz. czombig érő rövid bőrfelöltőt viselték, a mit a magyar parasztnál találhatunk s ha a rövid bőrfelöltó a szarmata-masszagéta népség viseletét jellemezte a szkithák hosszabb felöltőjével szemben : akkor azt is megértjük, hogy az eredetileg ennek a megjelölésére szolgáló "ködmens, :kodmaniv, «ketpen», «kiszmen» elnevezés elterj magyarokon kivűl az oroszokat, szarmata-bolgár csuv lakhelyén tanyázó kirgizeket foglalja m masszagéta befolyás területével.(47) Az sing», «imég» a magyar népnél a, ezek is azt az alig edési köre, mely a asokat és a masszageták hajdani agában, szoros összefüggésben van a szarmatahasználata a ig és jazigokig vihető vi parthusokig és Jazigokig vihető vissza (1. t., 10—12,
