Oldal 187 [187]
OCR
A HONFOGLALÁSKORI MAGYAR VISELET. 27 csupán félig-meddig kidolgozott állatbőrből készült s ujja egyiknek sincs. Kétségkívül ennek a tovább fejlődése az udvarhelyszéki székelyek koczogánya, melyet szintén csak a közrendüek viselnek és zekeposztóbul készült derékig érő ujjast neveznek e néven. Tekintve már most az elnevezés s így a ruhanemnek is török eredetét, a bessenyőkben kell keresnünk azt a török népet, melytől a kaczagány ezen neme származik, mert a bessenyő viseletet jellemezte a térdig érő, ujjatlan felső ruha. A sarkig érő hosszú felöltőnem kizárása után is még háromféle régi felöltő emlékét találjuk az olyan elnevezésékben, melyeket a nyelv honfoglalás előtti elemei közé kell számítanunk. Ezek szerint kellett lenni egy olyan részint bőrből, részint nemezből készült felöltőnek, melyet csak a vállra vetve viseltek. de a mely a föntebbiek után rövidebb a subánál; kellett lenni aztán egy olyannak, mely a test körvonalaihoz inkább simult s azt magukra öltve, a másik alatt viselték; ennél ismét nyomai vannak egy hosszabb felöltőnek, mely körülbelől a térdig, s egy rövidebbnek, mely a czombig vagy talán csak a derékig ért. A régi elnevezésekből az is megállapítható, hogy mindegyiknél megkülönböztették, ha az bőrből vagy könnyebb anyagból, abaposztóból, vászonból, selyemből készült, a mi természetesen a ruha alakjára és szabására is befolyást gyakorolt; másféle ruhaidom áll elő, ha például a rövid felöltőt bőrből vagy pedig posztóbul készítik, az egyik a ködmen, a másik a mente. A vállra vetett felső ruhának a már említett kaczagányon kívül még két ősi nevét Cubs szür. ismerjük, a gubát és a szürt. Amaz subaszabásu bőrruha, újjnélküli, mint a suba, melylyel gyakran föl szokták cserélni, de attól különbözik nemcsak azért, mert rövidebb, hanem azért is, mert a szőrös része van kifelé fordítva s így a subadiszítés, a selyemmel és bőrrel kivarrt virágok a gubán nem alkalmazhatók. A guba főleg a szamos- és felső-tiszavidéki magyar népnél van elterjedve; régebben farkasbőrből is készítették, mint a kaczagányt, ettől azonban szabása a leghatározottabban megkülönbözteti. Egészben véve a Kaukázus északi vidékén lakó népek «burka»-jahoz hasonló s ez egyenesen arra vall, hogy a Dsordsánból (Khiva), Tabrisztánból és Azerbeidsánból beszerzett kaftánféle, elől nyitott perzsa «kaba» vagy «kabah», melyet Ibn Haukal x. századbeli arab író «kaba» néven a kozárok és szomszéd népek öltönyei közt említ, jóval a honfoglalás kora előtt, a mikor a magyarság egy tekintélyes része még a Kaukázus fölött elterülő pusztaságon tanyázott, alakult át gubává. Mi volt a rendeltetése ennek a vállra vetett, újjnélküli, hosszabb, bő ruhanemnek, gubának, subának, köpönyegnek s más hasonlónak, azt jól kifejtette Salamon Ferencz; arra való volt, hogy a kéz szabad használatának akadályozása nélkül eltakarja a fegyvert, védje az íjj- és nyiltokot az eső ellen s magának a harczosnak is védelmül szolgáljon a nyilak ellen. Hogy a gubát tényleg olyan ruhának tekintették a kelet-európai turánok, mely a pánczélt helyettesítette, világosan mutatja a magyar elnevezéssel szorosan egyező kun «chuba» szó, a mi alatt már nem s pánczélruhát, hanem a perzsa «zirih» (a kun codexben «xire») szóval való magyarázat ax
