Stranica 168 [168]
OCR
5 A SZKITHA-SZARMATA VISELET. LAbbelinek szárnélküli könnyü czipdt hordtak a Trajanus-oszlop ae (tik Főfegyverük nekik is, mint a szkitháknak, a nyíl volt. Egykoru irók ép ugy említik, mint a hogy tanusítják a Trajanus oszlopán levő domborművek, hogy a nyilazásban ők is megszerezték azt az ügyességet, a mit a nyugotiak több mint egy évezreden keresztül mindig megbámultak az ujonnan feltünt turánokban, hogy a vágtató lovon visszafordulva hátrálás közben is nyilaztak az ellenségre. Az {jj alakja olyan, minő volt a szkitháké, ugyszintén nekik tulajdoníthatni a Magyarország területén többször található háromélü, apró bronznyilhegyeket. A tegezt, melybe a nyílvesszőt helyezték, a hátukon hordták s nem oldalt, az övről lecsüngve, mint a szkithák s más turán népek. a rövid, egyenes tór vagyis a szkitha akinakes lefelé hajló, Egy másik fegyverük volt 2 mit a magyarországi leletek rövid és széles keresztvassal s markolatgombbal ellátva, a tanusága szerint néha a markolat végére erősített S keresztben álló rövid rúd helyettesített; a tőrt nyakukba vetett szíjon hordták. Használtak ezenkívül Tacitus szerint, ki ezt a jazigok törzsrokonairól, a déloroszországi roxolánokról szólva említi, hosszu kardot is, a melynek emlékei közé tartozik a háromszéki Al-Doboly határában, az Olt vizében lelt kétélü, egyenes vaskard (3. 9.); ennek markolata rövid, egy kézre való, bár Tacitus azt mondja, hogy a kardot két kézre fogták; a markolat C alakban meghajló, felkunkorodott farku delfinben végződik, keresztvasa lefelé hajló széles lemezből áll, mely két egymásnak hátat fordító, kifelé néző, fekvő leopárdot ábrázol. Lándsájuk az egykoru irók szerint hosszabb fajta volt, ilyen az egykori jazig területen a nagykőrösi Földvárban lelt rómaikori barbár lándsa is. Védő fegyvereik közt a paizs a szkithakhoz hasonlóan náluk sem fordul elő ; így mondja Tacitus is, a Trajanus-oszlop jazig harczosainal sem találjuk. A sisakról, valamint a ruhájukra varrt s bronzpikkelyekből, vas- vagy simitott szarulemezekből álló vértezetról már föntebb tettünk említést, itt azzal egészítjük ki, hogy a gyalog és lovas harczosok vértezete közt abban volt a különbség, hogy a gyalogoknál csak a felső ruhára varrták föl a pikkelyeket, ellenben a lovasság, mely testhez álló és bakancsszerű lábbelibe gyürt szűk nadrágot s egész a kézcsuklóig érő hosszuujju, ellenben annál rövidebb, csupán derékig érő és keskeny övvel leszorított felöltőt viselt, a Trajanus oszlopán levő alakok szerint válltól bokáig pikkelyekkel volt vértezve, sőt masszagéta szokás szerint lovaikat is teljesen elborították a pikkelyes lemezek. A pikkelyes vérten kivül már a sodronyosvért sem volt náluk ismeretlen, előfordul a Trajanus-oszlop alakjain s leleteink közül a népvándorlás elejéről származó czikói temető egyik sirjaban t szemeket ezen vértezetbdl.(*9 Ékszernek a magyarországi leletek szerint különösen kedvelték a kisebb-nagyobb kalcedon gyöngyöket. oS alaltak egyes lancz
