Stranica 165 [165]
OCR
A SZKITHA-SZARMATA VISELET. 5 A labszarakat fedő ruha két változatban fordul elő az emlékeken. Egyik, minő a kulobai edényen látható, szűk, testhez álló nadrágféle, melyet alul a rövidszáru csizmába huztak és gazdagon elláttak pitykeforma diszítéssel, ugy, hogy egészben véve nagyon emlékeztet régi csendbiztosaink végig gombos nadrágjára. A pitykeszerü kerek ékítmények, melyeknek közepén egy pont látszik, bizonyára nem voltak egyebek átfurt bronzgomboknál vagy pikkelyeknél, minők nálunk is előfordulnak kései bronzkori leleteinkben, még pedig mindig nagyobb számmal. Ha ezeket a pikkelyeket szorosan egymás mellé varrták, mint a jazig-szarmata korban, már nem diszítésre, hanem védelmül szolgáltak, más szóval a kelet-európai szarmaták, a későbbi altaji turkok és a népvándorláskori barbárok pikkelyes vértezete alapjában véve nem egyéb, mint a szkitha-nadrág diszítésének továbbfejlődése. A lábravaló ruha másik változata, mely egyéb kulobai emlékek, aztán a csertomlicki korsó alakjainál fordul elő, inkabb gatyaszerü. A sürü ráncz világosan mutatja, hogy ez vászonruha, míg amaz nyilván bőrből készült. Egészben véve bő, ha nem is annyira, mint a jazigok gatyaszerü ruhája, vagy a minő a magyar gatya, — a dák, gall és régi perzsa nadrágnál azonban bővebb; még legjobban megfelel a török salavárinak, alul ugyanis a bokánál buggyosan összekötötték s a csizma fölé huzták, bár néha ezt is begyürték a csizmába, mint a másik lábravalót. Az ókori népek hasonjellegü ruhája közül a dák nadrág szorosan egyezik a mai oláh vászonnadrággal, mig a gall nadrág a mai franczia pantallon őse. A kulobai emlékeken a szkitha gatya apró keresztekkel van behintve ; nem hinném, hogy ez a diszités érczből lett volna, sokkal valószinübb, hogy kivarrták ép ugy, mint a csertomlicki korsón az egyik szkitha gatyaszárán végig futó széles sujtásforma ékítményt. Alig lehet kétségünk, hogy ezen ruhának egykori szkitha nevét a magyar galya, meg a hasonló finn, vogul és szláv szók (kaatio, kas, gasti, gacse) tartották fenn. Az elnevezés elterjedési köre megfelel a régi szkitha területnek, a szó eredetére azonban a mai nyelvek közül, melyekben feltalálható, egyik sem nyujt kielégítő magyarázatot s ha igaza is van Fiók Károlynak, ki a szót a magyar xckötv igének megfelelő finnugor tőből származtatja, akkor is olyan népnél kellett keletkeznie, melynek nyelve lehetett ugyan rokon a magyarral, meg a finnel, de korántsem volt azonos. A lábbeli puha bőrből vagy mint a mai voguloknál, nemezből készült s lábikráig érő rövid és bőszáru saru volt, melyet a bokánál szíjjal vagy szalaggal kötöttek le. Volt aztán egy könnyebb fajta, czipőforma lábbeli is, mely a gatyás szkithákat ábrázoló emlékeken látható s mint a csertomlicki korsón elég jól kivehető, nemcsak a bokában foglalták össze szíjjal, hanem a lábfőn is átkötötték. Fegyverzetükről ugy az emlékek, mint az ókori irók után elég világos képet alkothatunk. Az íjj, melynek használatában rendkivüli ügyességre tettek szert, sajátságos alakjánál fogva különbözött az antik világ népeinél ismert íjjaktól s felhuzásánál, a
