OCR
A SZKITHA-SZARMATA VISELET. 3 dolgot említi, hogy a lent kenderrel is lehet helyettesíteni s a kender- és lenruha ésszetéveszthető ; maga a «kannabisz» (xévvafic) — kender szó is annyira uj, hogy Herodotusnal régebbi görög irdknal egyáltalában nem fordul elő s kétségkiviil a szkitháktól ment át a görög nyelvbe, innen a rómaiba s más európai nyelvbe. Az a körülmény, hogy a vad kendert ugyan szkithaféldi növénynek mondja Herodotus, de már a kenderből készült ruhát a thrákoknak tulajdonítja, arra mutat, hogy a ruházatukhoz szükséges vásznat nem maguk a szkithak állították elő. Esetleg rabszolgáikkal készittethették vagy a szomszédos thrákoktól szerezhették be, a kik Herodotus korában egész a Dnyeperig fölnyultak. Gyapjuból készült ruhát, Trogus Pompejus állítását elfogadva, nem használtak s épen azért vált ki a szkitha környezetből egy — különben szkitha szokásokat követő, ámbár nyelvére nézve a szkitháktól különböző felső-don- és közép-volgamelléki nép, mivel gyapjuból készült gubafélét viselt, a mely népet aztán a pontusi görögök egyszerüen «melanchlainoi» (fekete gubások) néven emlegettek. Annál jobban értettek a szkithak a bőr kikészítéséhez, a miben a később szerepelt turánok is mindenkor kitüntek. Mikép tették puhává a bőrt, hogyan fehérítették meg, mivel festették be: az eljárási módról nincsenek közelebbi adataink, mindössze Herodotus mond annyit, hogy ökörbordával dörzsölték le a bőrről a hust s aztán a bőrt kicserzették. De Herodotusnak az a tévedése, hogy a szkithak fényesre kifehérített s puha ködmenféle felöltőjét emberi bőrből készültnek gondolta, eléggé tanuskodik a szkithak e téren való tigyességéről. Hogy a bőrt valami kimoshatatlan festékkel színesre festették, azt szintén Herodotus után tudjuk; ő ugyan nem egyenesen a szkithákról, hanem a masszagetákról mondja, de a két nép nemcsak szomszédos volt, hanem viseletben, szokásokban s életmódban is nagyon egyezett egymással, úgy hogy a szkithaknak a színes bőr eldéallitasában való jártasságát annál inkább igazoltnak tarthatjuk, mert az emlékeken a ruha különböző czifrazattal, körökkel, csigavonalakkal, keresztecskékkel stb. van ellátva, sőt egészen behintve s ha ez részben ékszert, pitykét ábrázol is, másik része kétségkívül olyan színes bőrdiszítés volt, a minő a magyar subán egész a mai napig fenmaradt. Az állatok közül, melynek bőréből ruhát készítettek, az uralvidéki erdőségek finom szőrméjü vadjain kivül Hesychius említi a rénszarvast (rápovöocj; a rénszarvas, mely ma csak a legészakibb vidékeken honos, az ókorban dél felé jóval messzebb lenyult, kemény bőrét nyilván pánczélféle hadi öltönynek használták fel a szkithák. Az Araxestől északra, a mai kirgiz pusztaságon lakó masszagéták, Herodotus szavai szerint, a fókák bőrét használták föl ruházatul; nem valószinü azonban, hogy a masszagéták egy ilyen — náluk ismeretlen tengeri emlős bőrével ruházkodtak volna, hanem — mivel Herodotus az Araxes vagy Jaxartes mocsaras vidékének lakóiról mondja ezt — a «fdka» elnevezés alatt valamelyik itt honos vizi emlós, hód vagy vidra értendő, a melyekről különben — az uralvidéki búdinokról irva, világosan mondja, hogy bőrüket bundáik szegélyére varrták föl.€