Page 146 [146]
OCR
XXXIV közt szerepelt Sinka mester kincséből, melyet 1876. a halasi határban találtak meg. Eredetije a halasi ref. főgimn. birtokágyarorsz. arch. II. k. 194, 202. |.) g. Zabla (egyik fele.) ro. Kengyel vas, a xiI1—xiv. századbeli tinddi, erdételeki és rákosi lelet után. fi 11. Zabla (egyik fele.) 12. Ezüst lemez (ővrül ?), préselt diszítéssel. A halasi kincsbél. (L. 8. sz. a.) 13. Szablya, a Képes Krónikából (Attila képe után.) 14. Kétélű kard, xiv. századbeli közönséges forma. 15. Kengyelvas. Az Aguila János freskóin látható tipusnak felel meg. 16. Kard, markolatgombján kereszttel, a pengén kettős kereszttel. V. ö. Arch. Ért. 1894. XIV. 319. 17. Zabla. 18. Csatabárd. 19—20. Nyilcsúcs. 21. Villaalakú nyilcsúcs, vadászatra. x1v—xy. századbeli forma. L. szöveg 79. |. 22. Kengyelvas, a x1v—xv. századból. 23. A kigyósi (Békés m.) arany csat, csatajelenettel. XIII és xiv. század közti átmeneti idóből. A M. N. Múzeumban. (Mittheil. d. Centralcommiss. 1867. XII. 101. Az ötvösmű kiáll. lajstr. III. ter. 18. 1.) 24. Zabla részlet. 29. Magyar viselet a XIV. század végéről és a XV. század elejéről. (Huszka J6z ka országos bi: ga levéltárában levő s az eredetiekről fölvett másolatai után. V. ö. szöveg 95.) I. Sz. Kálmán-legendából jelenet. A háromszék-megyei gelenczei templom khorusának falfestménye után. (Arch. Ért. 1886. VI. 129, V. 6. SZOVA 112, 114.) 2. Sz. Istvan. A bihar m. mezételegdi templom falfestménye után. (Arch. Ért. 1892. XII. 387. V. ö. szöveg 125, 139.) 3. A Margit-legendából jelenet, és 4. keleti (zsidó) harczos. A gelenczei templom déli falának freskója után. (Arch. Ért. 1886. VI. 127. V. 6. szoveg 102, 112, 128.) 30. Magyar és kun viselet a XIV- XV. szazadbeli székelyföldi falfestmények után. (Huszka Józsefnek a műemlékek orsz. bizott. levéltárában lévő másolatai után. L. szöveg 05.) x. A cserhalmi ütközet. A háromszékm. maksai templomból. 2—3. Homoród-Sz.-Mártoni (Udvarhelym.) falfestmények, u. m. viszafelé nyilazé kun a Sz. László-legendából (Arch. Ért. 1885. V. 216. V. 6. szöveg 103.) a 2 \ ifjú és leány a Margit-legendabdl (Arch. Ért. 1886. VI. 1 5. V. 6. szöveg 114.) Jellemző a mi még szembetiindbben kia visszafordulé kun nyilazdsa, i ? hol a dolmány rézsutos vehető a killyéni freskón (3I. 2.) vágása kétségtelen bizonyságot tesz arról, hog; nem pedig a háta látható, a jobbkéz tehát, melylyel a kun az ijjat kifesziti, hátul a nyakszirthez van támasztva. y a kunnak a melle, gr. Ugyanaz. (Huszka J. másolatairól. L. szöveg 95.) A cserhalmi ütközetből r. Sz. László és a kun birkózása a derzsi (Udvarhelym.) falfestmény után, melyet készíttetett 1419-ben Ungi István fia Pál mester (Arch Ert. Sia, Will, 332. szines másolatát 1. Milleniumi magyar tört. II. k. 48. fiz. 80.) 2. Sz. László és a visszafelé nyilazó kun harcza a killyéni (Háromszékm.) falfestmény után. 1440—1450 körül. Sz. László tabirruhában van ábrázolva. (A Milleniumi magyar tört. II. k. 12410, V. ő, szöveg 1015 129.) 32. Magyar és kun viselet a XV. század első feléből. (Részben Huszka J. másolatai után.) 1. Sz. László és a kun birkózása. A bécsi egyetem 145 3-ik évtől kezdődő «Liber Nationis Hungaricses cz. anyakönyvéből. (Magyar Könyvszemle. Uj f. I. k. 1892/93. 22. I. L. szöveg 104.) 2. Menekülő kun lovas, 3—4. Magyar és kun sisakformák a killyéni (Háromszék m.) falfestményen. xv. század közepe tájáról. (V. ö. Mill. Magyar tört. II. k. 124—125. Huszka J. másolata. V. ö. szöveg 104.) 5— 8. Alakok falfestményekről, a xv. század első tizedeibdl ; a 6. sz. a. a homoród-sz.-mártoni Margit-legendáról. (Arch. Ért. VI. 1885. 125. Huszka J. másolata.) 9. Visszafelé nyilazó kun a sepsi-bessenyei (Háromszék m.), ma már szétbontott templom falfestményéről. (Huszka J. után.) ro. Nyilazó alak oldalán tegezzel a bibarczfalvi (Udvarhelym.) templom falfestményéről (Huszka J. után.) II. Pánczélos, vaskalapos alak a Szlopnai-család 1432-ki czímeres leveléről. (V. ö. Szendrei, Magyar viseletképek. 4. sz. Arch. Ert. 1891. XI. 395.) 33. Zsigmond király és két magyar alattvalója. Rajz a xv. század közepe tájáról. Egy a bécsi cs. könyvtárban levő s a Sachsenhausen nevű kolostorból származó kéziratban fordul elő, mely Ulrich von Reichenthal krónikáját (Chronik des Conciliums von Constanz) foglalja magában s a ae) e körül adott számos czímeres levélre és megnemesítésre vonatkozik, melyről Rei. Es thal ezt mondja : baie oo «Also lech Wnser her der kunig lechen den yngerschn die nit edel sind die muestent im geben f. ( Sy fiir im komen mugent sint weders h ‘ dffeffer oder anders» az az: Ig auf?) das uern ayer pfawen wachs. y adott urunk királyunk a nem
