Stranica 136 [136]
OCR
XXIV XOOOML “WABILA, (Folytatás Timlich-Bikkesy műve után.) I. Falusi nemes. (Timlich 2. t., karjáról dohány zacskó lóg le.) 2. Városi nemes. (Timlich 8. t.) 3. Falusi nemes. (U. o. 2. t.) 4—5. «Egy banderista és egy uri asszonyság 1790-ik esztenhol jobb kezében pipát tart, dében.» (Egykoru rézmetszet Ernst Lajos birtokában, Timlichnél 52. tabla. Tört. életr. 1894. évf. Gvadányi 165. I.) 6. Városi nemes ember. (Timlich 8. t.) 7. «Magyar nemes gala ruhában. (Timlich 54. t.) 8—x0. Huszárok, u.m.torzstiszt, tiszt és kézlegény 1800—1 5 körül. (Timlich 10. t. V. 6. Oest. Armee. 300. |.) XXXVII. TABLA. Magyar viselet 17901835 közt. 1. Magyar four 1792 körül. A Ferencz neje, Maria Terézia megkoronáztatását ábrázoló egykoru szines metszet több alakja után; C. Schütz rajza, J. Mansfeld metszete. Eredetije az országos képtárban. 2. Magyar női diszruha 1792 körül. Az országos képtárban levő előbbi szines metszetről. 3. Gr. Zichy Károly (1778—1834) országbíró s birodalmi miniszter 1790 körüli arczképe. Egykoru festmény a tört. arczképcsarnokban. Az eredetin ruhája fehér. (L. A m. tört. képcs. lajstroma 1894. 201. sz.) 4. Nemesi fölkelő-tiszt 1809. (Timlich és Bikkesy id. m.31.t.) 5. Magyar huszértiszt a napoleoni háboruk idejében. Gr. Rhédey Lajos (t 1831.) arczképe. A tört. arezképcsarnokban 309. sz. a. levő s J. Helm által 1807-ben festett eredeti festmény után. (Az ruházata az Ottenfeld és Teuber-féle «Die Oesterreichische Armee 1700—1867.» után, 425. I. Az első vagy Ferencz császár ezrede: fekete csákót, sötétkék mentét, dolmányt és nadrágot viselt sárga gombokkal ; a 2ezrede: egyes huszárezredek ik vagy erdélyi vagy József nádor sötétvörös csákót, világoskék mentét, ugyanolyan gombokkal, mig az 1801-ben hatarőrvidéki ezred helyébe állított csákója fekete, dolmányt és nadrágot föloszlatott régebbi horvát 12-ik vagy palatinus huszárezred ruházata buzavirágszin volt, fehér gombokkal; a 3-ik vagy Ferdinánd Estei fhg ezredéé: hamuszin csákó, sötétkék ruha, sárga gomb, a 4-ik vagy Vécsey, később Hessen-Homburg ezredé: világoskék csákó, világoszöld mente és dolmány, világosvörös nadrág, sárga gomb; az k vagy Ott, később angol csákó, sötétzöld mente és dolmány, gomb ; a 6-ik, regens ezredé: karmazsinpiros Blankenstein vagy Würtemberg ezredé : ruházat, mint sötétvörös nadrág, fehér fekete csákó és buzavirágszin a palarinus huszároké, csakhogy sárga gombokkal ; a 7-ik vagy Liechtenstein ezredé : fűzöld csákó, világoskék ruha, fehér gomb ; 8-ik vagy Nauendorff, később Kienmayr ezrede : fekete. csákó, a többi ruha, u. m. a világoszöld mente és dolmány, világosvörös nadrág és sárga gombok, mint a Hessen-Homburg ezredé ; a 9-ik Erdődy vagy Frimont ezredé: fekete , sötétzöld mente és dolmány, karmazsinpiros nadrág, sárga gombok ; a Io-ik, előbb Mészáros, bb Stipsicz, aztán a III. Frigyes Vilmos porosz királyról közönVilmosnak nevezett ezredé: fűzöld csáko, világoskék ruha, gomb ; huszárezred egyenruhája: fekete ségesen sárga a II-ik vagy székely csákó, sötétkék ruházat, fehér gomb.) 6—7. Városi magyar menyecske. Kanonok téli öltözetben. (Timlich-Bikkesy id. m. 23 ÉS 37- tábla.) 8—14. Magyar viselet 1825—40 közt, u. m. a&, 0) Wis 5 13. sz. a Honművész divatmellékletei (a két utóbbi a I ae hontmegyei tisztujitasra Klaszy Venczel pesti szabónál készült feke díszmagyar öltözet után. Honművész. 1835. 648. 1. melléklet), a 10, 12. 14. SZ. az Országos képtárban i egykoru szines kőrajz után és és XXXVIII. TÁBLA. Magyar viselet 1825 1849. leginkáb a derékban vágott, testhez álló, gyakran hasított bő és félujju menteforma s mely utóbbit ezen A korábbi viseletmódtól térdig vagy térden alul érő s a hasonló szabásu hosszu dolmány különbözteti meg, leumból ismert Attilla dolmánya után s a kurta Zrinyi-dolmány elnevezés analogiájára, mely utóbbi név már a Honművész 1833. évf. 332. lapján előfordul. Megváltozott a zsinórzat formája is. 1790—1830 közt a zsinorral sürün kihányt menték és dolmányok divatoztak, úgy hogy az egesz mellet elboritotta a zsinórzat és sujtás ; a huszas évek vége felé kezdett ritkább lenni s mig előbb gombbal volt megrakva, most e helyett a vitézkötéses forma kezdett elterjedni, a széles paszomántokat pedig felváltotta a virág és levélalaku kivarrás, igy p. gr. Apponyi Antal 1829-ki párisi estélyen a mente s dolmány kerületét és a nadrágot sujtás helyet kivarrás diszísas (Tud. Gyüjt. 1829. V. 126. I.). De már korábban is előfordul, igy hg. Koháry Ferencz (} 1826) kancellár, gr. Brunswick József (+ 1827) országbíró és Szögyény Zsigmond (} 1826) alkancellár képein. (Mill. magy. tört. IX. 87, 139, 155. I.) Megmaradt a 30-as és 40-es években is (L. gr. Amade Antal (} 1835) főajtónálló, gr. Cziráky Antal (1 1852) minister és országbiró, ifj. b. Eötvös Ignácz (} 1851) főtárnokmester, gr. Illésházy István (4 1838) főasztalnok, b. Jósika János (} 1843) főkormányszéki elnök s gr. Pálffy Fidél főtárnok mester képeit. U. 0. 95, 117, 237, 123, 257 és 417. I.) Hasonló — cserágból és pálmalevélből stilizált lombozattal van diszítve gr. Batthyány Lajos első magyar miniszterelnöknek a M. N. Muzeumban levő sötétzöld bársony mentéje és hasonló szinű posztó dolmánya. A magyar viselet ezen átalakulása már a Timlich-Bikkesy-féle képeken is kezd feltünni (I. XXXV. és XXXVI. tabla), elterjedésében pedig Kostyál Ádám, hires pesti szabónak volt nagy része, ki mint a Honművész irja (1841. évf. 408. 1.), «jeles régi könyvek birtokában van, melyekben a hajdankori magyar női és férjfi öltözetek rajzai igen nagy mennyiségben foglaltatnak s azokat megbizóinak rendelése szerint ujabb izléssel párosított utánozhatlan ügyessége mellett a jelenkor kivánataihoz képest mintákul használhatja ;» ő kezdett gém- és vakvarjú tollból készíteni a kalpagokhoz tollbokrétát s külföldi vászon helyett ő kezdte használni ruhabélésnek az eperjesi szöszvá Az általa dett magyar Öltöny-forma különösen gr. Apponyi Antal francziaországi nagykövet 1829 febr. 9-én Párisban tartott tánczestélyén keltett nagy feltünést, as hogy a Tudományos Gyűjtemény is róla (1829 évf. . füz. 114. 1.) s Lehnhard aczélmetszetében a díszmagyar öltözet rajzát i Kozoltes (U. os V. füz. 128. I.). A következő 1830-ik évfolyam III. füzetében Kostyáltól ugyancsak Lehnhard ré ében egy ujabb képmellékletet adott «a legujabb izlés szerént öltözködött 2 magyar» czim alatt. Rendszeres divatképeket a Honmiivész kezdett adni 1833-ban, évenkint 50—54-et. Nagyobb részük párisi és bécsi divatkép, de minden évben volt egypár magyar is, részint Kostyál Á., részint más hires pesti szabó, Klaszy Venczel, Tóth Gáspár, L. után. Igy az 1833. évfolyam ezsimirsky Emánuel sat. közlései lap, (Zrinyi-dolmány pantallóval) s 332. 574. lap, 5-ik melléklet (mennyegzői öltözet); 1834. évfolyam 156. 292. lap 19. mell. és 600. I. 39. mell. ; 1835. évfolyam 276. I. 18. mell 592. 1. 38. mell. (gavallér divat, I. XXXVIII. tábla, 4. Sz. a.) s 648. 1 42. mell. (a hontmegyei 1835-ik évi tisztujitásra készült fekete . képünkön II. és 13 sz. a.) ; le) 584. I. 36. mell. diszmagyar A 1836. évfolyam 96. I. 6. mell. (Kamarás (a 10 ik rangosztályba tartozó allamhivatalnokok
