Stranica 127 [127]
OCR
életnagyságban ábrázolt alakját tünteti föl, összetartozik-e a sirláda oldallapjaival, melyek törökökkel harczoló s megkötött török foglyokat hajtó magyar lovagokat ábrázolnak. Ezek a reliefek nyilván a xv. század második feléből valók és semmi esetre sem a xvi. századból ; a vitézek salade alaku sisakja e tekintetben minden kétséget kizár. De már Varju E. megjegyezte (Arch. Ért. 1899. 32. I.), hogy a reliefek mtibecs tekintetében magasan felette állanak a kormányzó képmásának vagyis az oldallapok, meg a fedőlap esetleg más-más siremlékeknek a részei. Lehetetlenség ugyan nincs benne, hogy e részek azért mégis összetartoznak ; egyik részt, talán a fedőlapot a kormányzó alakjával, mindjárt az elhalálozás után készíttette özvegye, de aztán a Hunyadi-fiak elfogatása, László lefejeztetése és az özvegy sereggyűjtése miatt egyidőre megakadt a munka s egy pár év telt el, a mikor ujra hozzáfoghattak és elkészült a siremlék. De az ilyen magyarázatnak csak akkor lehetne nagyobb sulya, ha a fedőlapról is igazolhatnánk, hogy xv., nem pedig xvi. századbeli. A szövegben (122—-123. I.) erre nézve felhozott bizonyitékokat azonban Boncz Ö. ur ellenvetései után magam sem tartom elég nyomósaknak s még a kard alakja sem tekinthető ilyennek, bár a xvi. század derekától kezdve inkább szablyát, mint egyenes kardot találunk ; mindössze azt lehetne a xv. század mellett felbeli kardoknak voit a jellemző sajátsága, ellenben a xvi. században már csak a hegyes tőröket találjuk ilyen pengével, csakhogy ezeknél a penge töve jóval keskenyebb szokott lenni, mint a rendes kétélü kardoknál, melyek a xvi. században egyenletes szélességüek voltak. A mi igazán korjellemző volna, t. i. a markolat és keresztvas, annak az idoma a siremléken nem vehető ki (ábránkon rendes Mátyáskori markolatnak van rekonstruálva), a mennyi látható belőle (v. ö. akár Varju E., akár Boncz O, rajzaval), az megfelel a Kálmán püspök kardja xv. század vége felé készült markolatának (1. XV. tábla, 9. sz.), a melylyel különben a rövid és keskenyedő penge is egyezik. De a mily bizonytalanok a xv. századra utaló sajátságok, ép oly határozatlanok azok, melyeket Boncz Ö. ur hozott fel a siremlék xvi. századbeli jellegének kimutatására. Ez idő szerint ugy áll a dolog, hogy Boncz Ö. ur kérdésessé tette, vajjon a siremlék fedőlapja Hunyadi János siremlékének volt-e a része s az ott ábrázolt férfi Magyarország kormányzóját akarja-e feltüntetni vagy pedig valamelyik xvi. századbeli erdélyi fourat? De akár az egyik, akár a másik irányban a döntőszót ma még nem lehet kimondani. Ha azonban a fedőlap és a sirláda méretei pontosan összevágnak, akkor össze is tartoznak. Mert ekkor már annak is nagyobb sulyt tulajdoníthatunk, hogy — mint Halavács Gyula úrtól értesültem — nemcsak a fedőlap és reliefek, hanem a másik két Hunyadi-féle emléknek is az anyaga, a vörösesbarna márvány ugyanabból a közetből való, holott a Kendy-féle emlék részei Izabella és II. János siremlékének kőzetével egyeznek. Már pedig ez esetben a reliefek kormeghatározó sajátságai XV lehet későbbi a xv. század utolsó harmadánál s akkor mindazon viseletbeli sajátságnak a kora, melyet a korábbi emlékek gyér volta mialt csak a xvi. század derekától fogva tudunk konstatálni, visszavezethető a xv. század derekáig. Ezen fordul meg a kérdés s mindenesetre szükséges a siremléknek a legapróbb részletig kiterjedő átvizsgálása, a mi a mai szük és sötét helyen nem tehető meg. Képünk különben a palást (illetőleg dolmány) felálló gallérján és a süvegen kivül teljesen a többi xv. századbeli emlék alapján van rekonstruálva. Ir. Csapatvezér I. Miksa császár szolgálatában. A Weiszkunig után (Jahrb. d. Kunsthist. Samml. VI. k. 144. I.). A kép azt a jelenetet tünteti föl, a mikor Miksa a csapatvezérekkel és kapitányokkal a saját anyanyelvükön beszél ; beszélt pedig hét nyelven, még pedig a németen kivül említi a Weiszkunigban a francziát vagy burgundit, flamandot, angolt, spanyolt és olaszt vagy lombardot, a hetedik nyelvről hallgat. Ez lehetett a magyar, mert hogy seregében magyarok is voltak, azt tudjuk s a szóban forgó csapatvezér, kinek viselete egészen elüt a többitől, csakis magyarnak vehető föl. Lehetne még olasznak is tartani, ha épen a Weiszkunig a 142-ik lapon egészen máskép nem ábrázolná az olasz katonákat. A sisak a Hunyadi János-féle siremlék reliefjein evő salade-forma után van feltüntetve. 12. Csapatvezér Mátyás király seregében. Tarczay Tamásnak (+ 1493.) a sárosmegyei héthársi templomban levő siremléke után. Gipszmásolata a M. N. Muzeumban. (Turul. 1890. 39. Szendrei J. Hadt. eml. 94. 1.) 13. Főur hadi öltözetben, Mátyás király korában. Szentgyörgyi Györgynek (} 1467.) a pozsony m. szentgyörgyi plébánia-templomban levő siremléke után. Gipszmásolata a M. N. Muzeumban, (Henszlmann J. Magyarorsz. csucsives stylü műemlékei. 196. 1. Czobor B. Magyarorsz. tört. eml. 8. füz. XXXII. tábla. V. 6. Arch. Ért. 1899. XIX. 102. I.) XV. TÁBLA. Magyar fegyverek a XV—XVI. századból. (Legnagyobb részük ki volt állítva 1896-ban, az ezredéves országos kiállítás alkalmával. V. ö. Szendrei János : Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Budapest, 1896.) I. 1500 körüli magyar huszárpaizs vagy kotorgárd vasból, aranyozva. A bécsi udv. gyűjteményben. (Hasonló kotorgárddal van ábrázolva I. Miksa császár egyik hadnagya a Weiszkunigban. Jahrbuch d. Kunsthist. Samml. VI. 128.) 2. Gyalogsági paizs Mátyás király czimerével, vászonnal bevont fából. Mag. 115 cm., szél. 62 cm. Eredetije gr. Wilczek János birtokában, kiállítva az ezredéves kiállításon. (Szendrei J. Hadt. eml. 190. 1. 603. sz.) 3. Magyar huszdrpaizs vagy kotorgard, pergamenttel bevont fából, ezüstözve és festve. Valószinüleg I. Miksa császár magyar testőreié volt. A bécsi udv. gyűjteményben. (V. ö.
