Stranica 405 [405]
OCR
(A Magyar Nemzeti Műzeum levéltárában levő galvá Múzeum régiségt HONFOGLALÁS korában és általában a XI. század 5 végéig czímerekről abban az értelemben, a hogy azokat Pesos y a heraldika tudománya magyarázza, nem lehet szó. A czimertan pajzson, sisakon, zászlón, s más erre alkalmas tárgyon, például pecséten látható ábrázolást ért a czímer fogalma alatt, a melynek lényeges kelléke az állandóság, vagyis az a tulajdonság, hogy az utód azt változatlanul örökölje, hogy annak viselésében jogfolytonosság legyen s így mintegy tulajdonává, ismertető jelévé váljék annak a családnak vagy testületnek, mely azt viselni jogosult. Ha a vezérek idejében s a magyar kirdlyság első két századában nem is szólhatunk középkori értelemben vett czímerről, annyi azonban kétségtelen, hogy honfoglaló őseinknek, mint első sorban hadviselő népnek, volt oly jelvényiik, mely hadban az összetartozást, táborozásban a vezérek szállását mutatta és általában nemzeti vagy törzsi 34 megkülönböztető jegyül szolgált. A nemzeti hagyomány és ezen alapuló krónikáink meg is nevezik ezt a jelvényt, melyet szerintök már a húnok nagy fejedelme, Attila, hordott pajzsán és zászlaján, s utána őseink, a vezérek alatt, Gejza fejedelem idejéig a hadban magukkal vittek. Ez a jelvény a néhány évtized óta új életre ébredt koronás turul-madár. Hogy mi a turul, milyen szerepe van a hún-magyar hagyományban, hogy e név alatt az apróbb sasok családjához tartozó madarat, a karvalyt, kell értenünk, hogy e nevet viseli a későbbi korban is egy magyar nemzetség s hogy az minálunk mint személy- és helynév sem ismeretlen, — tudjuk Nagy Gyula értekezéséből (Turul 1883.); képét pedig a bécsi Képes Krónika festményeiből ismerjük, A tizennegyedik századi nagybecsű kézirat festője természetesen ezt a jelvényt olyannak képzelte és olyannak festette, a minőnek ő látta a korabeli czímereket. Attilanak és a honfoglaló Árpádnak pajzsára, zászlajára festette a turulnak vélt madáralakot, melyet feketének, álló hely- / zetben, becsukott szárnyakkal és korona ~~
