Oldal 400 [400]
OCR
A királyi tetemek sorsa általánosan ismeretes. III. Bélát a Szent-István által emelt székesfejérvári bazilikában temették el; ennek rommá vált s a földdel egyenlővé tett alapfalai közül kerültek elő 1848-ban a király és első neje Chatillioni Anna királyné kőkoporsói. A királyi csontváz talán kevesebbet árúl el, mint a mennyit egy jó kép mutatna, de a mit róla megállapíthatunk, az legalább megczáfolhatatlan bizonyosság. Így kétségtelen, hogy III. Béla nagy, jól megtermett férfiú volt, körülbelül 190 ezentíméter magas, a mit köznyelven úgy is kifejezhetünk, hogy megütötte az dlet. Erős izomzatú, boltozatos koponyájú, erősen hajlott orrú, nagy szemű, ép fogú ember volt, a kiről még — koponyája szabályos és arányos formája után azt ís mernők állítani, hogy nem tartozott a csúnya férfiak közé. Egykorú külföldi, tehát elfogúlatlan tudó: Londoni Rikárd szerint, a ki személyes látás után emlékezik meg róla, magas termetű s parancsoló arczkifejezésű volt. Török Aurél, kíváló antropológusunk, a kirdlyi csontok beható és hosszas tanulmányozása után azt is ki merte mondani, hogy koponyája idomai után itélve arczra sokban hasonlított a Szent-László fejszobrára, S ebben az állításban nagy a valószínűség. Mind a kér nagy uralkodó ugyanazon törzs hajtása s kíváló családokban az arczjelleg még akkor ís állandó szokott maradni, ha egy-egy ívadék az idegen vérből való anyára üt, mert az elveszettnek látszó vonások a következő nemzedékben újból előtünnek. Nem volna tehát nehéz III. Béla külsejét elképzelniink, ha biztosak lennénk benne, volt-e, s ha igen, minő bajusza, szakála? Valamikor meg volt a király képmása az esztergomi székesegyház nagydíszű főkapuján, Ennek a porta speciosanak is csak XVII. századi képe maradt ránk. E kép szerint III. Béla szakálasan volt ábrázolva. Ez adat, ha a festő híven másolt, eldöntené a kérdést. Már a Képes Krónika szörtelen arczúnak festi; mozaikban kirakva. hitelessége azonban gyenge lábon áll. Az a körülmény, hogy Bizánczban nőtt fel, a hol ez időben az előkelők általában szakált viseltek, épp az ellenkezőre mutat, Kortársa, Mánuel görög császár n65 körül készült 335 hiteles arczképe szerint bajuszt, rövid ké szakált és csimbékokba font hajat viselt; s nagyon hihető, hogy Béla, a ki fiatalabb korában a bizánczi trón örököseül volt kiszemelve, ugyanilyen viselethez szokott. A szakálviselés különben ez időben még nyugaton sem tartozott a ritkaságok közé, J. Frigyes császár, a kit kortársai rőt szaká áról Barbarossának neveztek, maga járt elől e tekin tetben példával. Imre kírályról semminő hitelt érdemlő ábrázolás vagy leírás sem maradt ránk. A Képes Krónika úgy őt, mint közvetetlen utódait (még négyéves korában elhúnyt fiát is!) bajuszosan, szakálasan festi, de bizonyosan nem hagyomány alapján, hanem Endrének két állítólagos arezképe meretes, egyik az úgynevezett Gertrud-féle psalteriumban, a melyet tévesen tulajdonítanak némelyek Meráni Gertrudnak, JI. Endre szerencsétlen véget ért nejének, a másik pedig magyarországi Szent-Erzsébet és férje Herman türingiai gróf imakényvében, a melynek egyik lapján derékig ábrázolt királynő és király Regina, illetve Rex Ungarie felírással látható. Az előbbi kép azonnal elvesztette érdekességét ránk nézve, mihelyt beigazolódott, hogy a könyvhöz, — a melynek későbbi sem Endréze sincs; ezt tulajdonosa Szent-Erzsébet nek, sem feleségének semmi pedig a kézírat szövege s a képek felírása kétségtelenné teszik. A másik kodex emlitett képei valószínüleg Endrét és Gertrudot ábrázolják, hiteles voltukhoz azonban sok szó fér. A király arcza német jellegű (a mi inkább a festő nemzetiségére, mint a kírályra jellemző) ; bajusza nincs, ellenben meglehetős hosszú, dús körszakála van. IV. Be JV áról sem kép, sem leírás nem maradt; az uralkodása alatt lefolyt tatarjárás rettentő eseményei teljesen lekötötték az utódok figyelmét; a szereplő személyekről alig szólnak a krónikák. Fiáról V. Istvánról sem tudunk valaminő képet adni. A Képes Krónika ugyan azzal különbözteti | ábrá meg, hogy bajusz és szakál nél zolja, — de ezt nem vehetjük készpénz gyanánt. Jóval hitelesebbnek látszik az a kép, a melyet ugyanitt Kun Lászlóról kapunk.
