Stranica 383 [383]
OCR
czákká (Margit mintegy 90 társnője közül csupán mintegy 30 vette fel a fekete fátyolt), hanem visszatértek családjukhoz, de magukkal vitték az illedelmes gavisel kívül a k tet, a magas czélokért való önfeláldozás megismereteken, az becsülését, Boldog-Margit elhunytával, mintha letünt volna Magyarország szerencsecsillaga. Testvére: V. István kirdly egy év mulva követte őt a sírba, ugyancsak a Margítszigeten. Azután pedíg rettenetes pártviszály áradt el az országban, és 40 évig nem lőn csendes béke, Ez akadályozta meg azt is, hogy Margitot az apostoli szék az egész világon tisztelt szentek sorába iktassa, Hosszú idő mulva is csak a domonkosrendűek körében, továbbá Magyarország egyházmegyéiben lőn megengedve tisztelete, De talán így még jobb volt Magyarországra nézve, Legalább így társnői híven őrizgették a Boldog-Margit magaviseletéről, életéről 1276-ban felvett hivatalos tanuvallomásokat, abban a boldog reményben, hogy majd jő idő, mikor azokra szükség lesz. Így fentartották egész napjainkig azt a történeti kútforrást, melynél bővebb, érdekesebb, tanulságosabb a XIII. század művelődésére nézve nincsen, Időközben, mind egyes maguk olvasták, és 1510-ben ennek adataidomonkosrendű szerzetesek, mind val egészítette ki Ráskay Lea a tőle magyarra fordított s oly kedves Margitlegendát, Nem vette tehát szárnyaira a hír Boldog Margitot, miként Szent-Erzsébetet, de a jámbor, sokat szenvedett lelkek mindíg tiszteletben tartották ot Egyik unokahuga, V. István leánya: Mária kirdlyné élete vége felé Nápolyban helyreállított és egészen kifestetett egy apácza-kolostort, a «Santa Maria di donna regina» nevűt, Ennek emeleti hajójában a Krisztus jobbján álló személyek harmadik sorozatába odafesteté Boldog-Margitot is. (61) Szépen feltünteti Boldog-Margit lelkének vonásait az a festő is, a ki a XV. században a domonkos-apáczák ruhájában, lábainál Magyarország czímerével ábrázolja őt, A magyarok javáért elvállalt és megőrizett szüzességét jobb kezében tartott liliommal, Isten imádásában töltött idejét bal kezében tartott imádságos könyvvel jelzi. (61) Az a festő pedig, a ki a XVI. században a gelenczei templomban a vértanu SzentMargit mellett Boldog-Margitot is meg akarta örökíteni, azt a jelenetet tartotta legszebbnek életében és azt írta fel az egyház falára, a mint magát a dícsőséges Sziiz szolgálatára szentelő Boldog-Margit e fogadalmára. hívatkozva, atyja abbeli kérését, hogy II. Ottokárhoz menjen férjhez, visszautasítja. (63) Mivel Boldog-Margit nyilvános tiszteletét még a domonkos-szerzetnek ís csak 1459 táján engedte meg az apostoli szék, dicséretekre, magasztaló énekekre nem volt sziikség. De mikor oly biztosra vették BoldogSztiz-Margit beiktatását a szentek közé, hogy jóformán már a pápai okirat kibocsátását várták, 1276 táján egy domonkosrendű szerzetes, talán Vercelli János (a domonkos szerzet feje és Boldog-Margit első életírója) elkészítette a szűz zsolozsmáihoz akkoriban megkívántatott verseket, melyek csoddlatosképen napjainkig is fenmaradtak. (64) Mindenütt új virágot, új ünnepet, új örömet emleget ebben, tehát csakis a szentté avatása végett folyt tanuvallomások idején, nem pedig századok multán készülhetett. Ime mindjárt három első verse: Jocundare ex novella floris Coelum plantula; Cuius vigor, carnis Bella stravit sedula. Vigadj új viragPlantacskaddal Eg, Mert ennek ereje serényen Leverte a test támadásait, Novo sacrato gaudio Coeli concors laetitiae Votivo Jaudem studio Depromat vox Ecclesiae. Uj örömmel megszentelve Az égi vígság részese, Buzgó ügyekezettel dicséretet Hangoztasson az egyház szava.
