Stranica 382 [382]
OCR
betegek, elhagyottak gondozása, Budán az alhéviznél, tehát ma a Rudasfűrdőnél SzentErzsébet példájára ispotályt állítottak fel jámbor lelkek, s a mellette levő kápolna védőszentjévé Szent-Erzsébetet vál, Atyja és anyja nem vonták vissza az Istennek tett fogadást, A mint a gyermek beszélni megtanult, negyedféléves korában, 1246 elején, a veszprémi domonkosrendi mindjárt a tatárjárás után, (55) A főváros példáját követték azután a többi városok, és a XIII-XV. századokban Sopronban, bath Pécsett, P UjBanyan, Körmöczbányán, Beffterczebanyan, ; panne ee Pp don, Kolozsvárott mindenütt Saiseedia: ispotdlyok keletkeztek. (56) Mennyi elaggott szegény, beteg talált ezekben menedéket és a mi még több, szíves ápolást! Mert ispotályokat alapítottak már a XII. században is hazánkban a Jénos-lovagok, de azokból hiányzott a nők résztvevő, gyöngéd szíve, Hogy a betegápolásból a nők is kivegyék a mogul részét, hogy másokat ZJEZKÜSE gyógyítva, maguk is arra Szent-Erzsébet élete, ragyogó lelki jósága ösztönzé a magyar nők szívét. Z ÁRPÁD ágyékából származó és a magyar nemzetnek példát nyujtó szentek sorát egy kedves leány: Boldog-Margit alakja rekeszti be. Egy csendes duna-szigeti kolostorba visszavonulva, az ország dolgainak zajától magát szándékosan elszakítva, tanulva, munkálkodva, imádkozva tölté életét és mozdítá elő a magyar nő miivelédését. A tatárjárás rettenetes csapása idején a földönfutó király és neje teszik azt a fogadást, hogy születendő magzatukat, a kit a királyné 1242 tavaszán szíve alatt hordozott, az ég királyának és a Boldogságos Szűz Máriának ajánlják fel, ha Isten a tatársereget hazánkról elfordítja, Nem csupán valami kései szerző utólagos okoskodása ez; maga a magyar királyné is szintén így nyilatkozik a pápához intézett 1263-iki előterjesztésében. (57) A gyermek 1242-ben, körülbelül augusztus havában, megszületett s anyja, hogy nemrégiben elhalt Margit nevű leánya felett érzett fájdalmát enyhítse, az újszülöttet szintén Margitnak nevezte el. a ba adták, hogy az Istennek szentelt szűzek között ő maga ís Istent dícsőítse, De ez nem volt elég. Boldog-Margit kedvéért anyja az ország új fővárosa: Buda közelében az addig nytil-szigetnek nevezett szigeten új, nagy méretű kolostort kezdett építtetni, (58) E kolostor 1252-re készen lett és Margitot 10 éves korában ide hozták. Itt töltött azután csaknem 20 esztendőt mint alázatos szerzetes nő. Példájára Magyarország főúri leányaiból csaknem százan ide vonultak, vele együtt tanulni, dolgozni és Istent dícsérni. Csak egy ízben zavarta meg BoldogMargit lelki nyugalmát az ezerszínű polifika, Atyja ugyan 1255-ben iinnepies oklevélben jelentette ki: «Margit úrnőt, lanyunkat, a kit más gyermekiinknél azért környeziink gyöngédebb szeretettel, mert benne a jámbor, Istennek tetsző magaviselet biztosabb kezdeteit látjuk, (a Duna szigetén, Buda közelében) szerzetesházba helyeztük el, hogy a mig él, Istennek és a dicsőséges Szüznek szolgáljons, mégis öt év mulva megváltoztatta szándékát. (59) Hogy Csehország hatalmas királyát: Ottokárt biztos, rokoni kötelékkel magához fűzze, rá akarta beszélni leányát, hogy hagyja ott a kolostort és lépjen házasságra Ottokarral. De a 18 éves, okos és a pillanatnyi érdekeken régen felülemelkedett szűz ellenállott atyja, anyja és szerzetes előljárója intésének, fenyegetésének, és kivitte, hogy az 1242-iki fogadalom épségben maradjon. (60) Nagyobb dolgot vitt ő végbe azzal, hogy a kolostorban száz meg száz előkelő főúri leánynak példát adott. Már életében számosan léptek vele együtt kiskorukban a kolostor falai közé és ott rendes iskolába jártak. Margit Bodméri Erzsébettel egy könyvből tanult, a többiekkel együtt énekelt és ájtatoskodott. Majd, a mint kora engedte, hozzáfogott a közönséges házi teendőkhöz, dolgozott a konyhában, mosott és különösen a betegeket nagy szeretettel ápolta, A kolostorban tanuló lányok nem lettek mind apá
