Oldal 364 [364]
OCR
ban, 1111-ben a zobori apát azért kéri Nyitra és Trencsén megyék vámharmadáf a maga monostora számára, mert azt Szent-István király adta; a tizedjogot pedig azzal biztosíttatja, mert még a szentséges (sanctissimus) István kírály rendelte el, hogy a monostor saját népei a tizedet az apátnak fizessék. (5) II, Gyécse (Géza) kírály kiskorúságában a királyi udvar határozottan visszaveti Kálmán királynak egyik rendelkezését, még pedíg azért, mert az Szent-István előbbi intézkedésével ellenkezik. «En Gyécse — mondja a kírály nevében udvara — SzentIstván királynak Kálmán királytól és az ő fiától Istvántól megsemmisített intézkedését helyreállítottam, mert jobbnak tarfottam Szent-István — cselekedeteinek engedelmeskedni, mint Isten egyházától valamit elvenni, (6) Az ősi, birtokos rend Szent-Istvanra hivatkozva mentette meg Kálmán király koraban szabad rendelkezése jogát, ha nem is összes, legalább egyes birtokai felett. A Szent-Istvántól nyert jószágokat mind fiú, mind leány-örököseíre hagyhatta; ellenben a többieket csupán fiainak vagy legfeljebb unokaöcscseinek adhatta, s ha ezek nem voltak, a jószágok a királyra szállottak. (7) Később, midőn a királyi udvar fénye, a kormányzás és hadviselés növekvő költségei új meg új adók kívetését vagy új szolálmányok telj tették ükségessé a nemesi osztály, sőt a szolgálónépek első osztálya ís Szent-Istvánra hivatkoztak, mint a ki fől ily adókat vagy szolgálmányokat természetesen nem kivánt. Ezt nevezték a nemesek a Szent-István királytól nyert szabadságnak, s ennek mintegy összefoglalását olvassuk az arany bullában e szavakkal: «Mivel mind az ország nemeseinek, mind másoknak Szent-Istvántól nyert szabadsága több dologban megkissebbíttetett, a nemesek sokszor zérgettek kéréseikkel és I könyör kk kirdlyi és elődeink ajtaján, Megadjuk tehát mind nékik, mind országunk egyéb rendeinek a szent királytól engedett szabadságot. »(8) Kül zászlaja alatt harczoló jobbágyok egy része Te gga i sen sokat nyert a varmegye-ispdn Szent-Istvdnnak egyik, esetleg nagyon cse308 kély engedélyével. Alig állhatott ez engedély jaiknak nyujtandó szolgálmányoktól felmentette őket; de ez elég volt arra, hogy idők folyrán mindig nagyobb és nagyobb jogokat küzdjenek ki maguknak. Mar 1166 előtt bűszkén nevezték magukat a szent kirdly szabadjainak.(9) 1166-ban és azelőtt nem kellett hozzátenniök a szent kírály szóhoz az István nevet, mert Szent-László csak 1192-ben iktattatván a szentek sorába, addíg a magyarnak más szent királya nem volt. Irigykedve néztek a szent király szabadjaira az alsóbb rangúak, s arra törekedtek, hogy közibük jussanak, Ellenben amazok rangjukra ugyan féltékenyek voltak; könnyű volt később a nemesek sorába lépniök, s a XIII. század végén a nemesi osztálylyal valóban egybe is olvadtak. (10) A városok keletkezésére és gyarapodására is jó hatással volt, hogy Szent-István az ő kedvelt, temetkezőhelyéül kijelölt városát: Székes-Fejérvárt, némi szabadságokkal tüntette ki. Ennek szabadságaiban csakhamar részesültek hazánk nyugati részének városai ís, mint Esztergom, Győr, Nyitra, Nagyszombat. (1) Ezek tehát mind SzentIstván nevével s tekintélyével védelmezték magukat a zsarolások ellen és így gyarapodtak. Mivel ekként Szent-Istvan bőlcs kormanyzásának áldásában annyian részesültek, lehet-e csodálni, hogy később a közügyek javítását államférfiak, szónokok és az írók Szent-István érdemeit czélz6 a dicsőítő túlozták és az ő intézkedéseit kelleténél jobban kiterjesztették? Hitték és hirdették, hogy a szent kirdly szabadságot osztogatott minden osztálynak, pedig például az ő idejében teljesen magán uralom alatt álló szolgaosztályon Szent-István nem segíthetett. Kézai Simon mester Szent-Istvánnak tulajdonítja az összes magán kézen levő rabszolgák kiváltását, felszabadítását, (12) pedig SzentIstván törvényeiből látjuk, hogy akkoriban arról szó sem lehetett. Ha már történetíró. is ilyet botlott, még kevésbbé csodálkozhatunk rajta, hogy a XV. században megindult paraszt-forradalmakban a tudatlan, szájas népvezérek még inkább visszaéltek Szent-István nevével
