Stranica 352 [352]
OCR
méltóságot helyezi előre. Miért is országa összes egyházi embereinek, a kinek csak tonsurája van, megadja azt a jogot, hogy birtokperben, lopásért és egyáltalán semmiféle ügyben világi biró elé nem idézhetők. Viszont, ha a pap világi emberrel pereskedik, jogát világi bíróság előtt keresse. Már 1222-ben meghagyta II. Endre, hogy papi ember semmiféle adót se fizessen, a mi a kírályi kincstárnak jár, Ha pedig valamelyik adószedő vagy jobbágy ilyet követelne, mint tolvajt gyalázatosan el kell kergetni, Az aranybullában kimondja, hogy a dézsmát pénzen ne váltsák meg, hanem a föld termését, legyen ez bor vagy gabona, természetben fizessék. A mely püspök ASS idee ier g nem tá mogatásra, Ez a pont azonban az 1231-iki törvényből már kimaradt. A püspökök a nemesek birtokairól ne adjanak dézsmát a kirdly lovainak s népeik nem kötelesek a dézsmát a királyi uradalmakba hordani. A főpapok panaszkodtak, hogy nem kapjak meg a nekik kijáró sót. Ezért II. Endre a beregi egyezményben (1233) megígéri, hogy az egyes egyházak sójukat szabadon szállíthatják haza, Itt azután elhelyezik s a sótiszt és az illető egyház főpapjának pecsétje alatt őrzik, míg az eladás ideje— Szent-István nap nyolczadától Ki Házassági ügyekben a katholikus egyház fentartotta magának és gyakorolta is a biráskodás jogát, Lassankint azonban a világi bíróság ís kezdett ítélni a házassági kérdésekben, De Jakab pápai követ föllépése változtatott a dolgon, mert II, Endre 1233- / ban így nyilatkozott: Nem akarjuk és nem engedjűk meg, hogy a hítbéri és házassági ügyekben — a melyekbe nem akarunk, de nem ís kell beleavatkozni — a királyi vagy más bíróság itéljen; tárgyaljanak és itéljenek azokban az egyházi birák. Másrészről az egyháziak épen II. Endre alatt jutottak fontos szerephez az igazságvény kímondotta, hogy a poroszlók idézései és bizonyságlevelei csak akkor érvényesek, ha hitelességűket a megyés püspök vagy a káptalan is bizonyítja. JI. Endre korában tanulságos a kereszténység védekezése az izmaclitak (: nek) és zsidók túlkapásaival szemben. Az 6 helyzetők nálunk akkor fordult jobbra, midőn II. Endre uralkodása alatt a magyar kírály pénzügyi viszonyai megzavarodtak; mert ők a királyi jövedelmeket kibérelték s így adószedők és vámosok lettek, sőt az egyházi törvények ellenére kamaraispánokká aranybullában II. Endre k napig (aug. 27.—szept. 8.) és Szent-Miklós napjától Szent-Tamás napig (decz, 6— 21.) — el nem érkezik. A sótiszt ekkor megveszi a sót a megállapított árban s fizet vagy frisachi vagy tízpróbás ezüstben, Ha akár a megvétel, akár a kifizetés elmarad, az illető egyház a nála elhelyezett sót a maga hasznára fordíthatja, eladhatja és a befolyó jövedelemmel tetszése szerint rendelkezhetik. Az egyes egyházak példának okáért ilyen arányban kapnak sót: A kalocsai egyház egy, az egresi apátság három timinust; a csanádi egyház 5000, a szentgotthárdi apátság 2500, az esztergomi, budai és székesfehérvári egyház s a pilisi és bakonyi (zirczi) apátság 2000, a szekszárdi apátság 1000 darab kését, A beregi egyezményben névleg fől nem sorolt egyházak — mint teszem a pannonhalmi szent-mártoni is — annyit kapnak, a mennyíről az illető főpap lelkére mondja, hogy szükséges. 296 hogy I ispdnok, sotisztek és zsidók és szerecsenek nem lehetnek, hanem maradt. Az 1231-iki törvényben IL Endre . megismétli kilencz év előtti rendelkezését; de most is minden a régiben maradt. Róbert esztergomi érsek egészen átérezte hivatását. Pásztor akart lenni, nem béres szolga, Többször figyelmeztette II. Endre királyt, lépjen a törvényes útra, S midőn mindez eredménytelen maradt, a pápa parancsára Magyarországot 1232-ben egyházi tilalom (interdictum) alá vetette. E szerint széles e hazában sehol, még a kírály kuridjában sem lehetett misézni és a szentségeket kiszolgáltatni. De a kisdedek megkeresztelése, a haldoklók meggyóntatása, megáldoztatása és utolsó kenettel ellátása nem esett a tilalom körébe, Egyházi temetésben senki sem részesült. A kínek kiváltsága volt, csendes misét mondhatott, de zárt
