Oldal 324 [324]
OCR
HI. Béla emelte, Imrének s főként II. Andrásnak hosszú uralkodása alatt s IV. Béla kormányzása elején mélyre siilyed. Ez a sülyedés lesz egyik oka a sajómelléki vereségnek. Ez után a pusztító és tisztító vihar után azonban sikerül a királyi tekintélyt IV. Béla erélyének újra fölemelni, hogy a pártharczok, a léha Kún László s a jóindulatú de gyönge III. Endre alatt végkép alászálljon. Kétségtelenül nagy részük van ebben az uralkodók személyes tulajdonságainak. De épp olyan vagy tán még nagyobb annak a belpolitikinak, melyet már a XII. század királyai megkezdtek, a következő századéi pedig mértéktelenül folytattak, s a melynek az ifjabb királyság intézménye bő táplálékot nyújtott. Ez a belpolitika nagyfokú eltérés volt a Szent-István megjelölte s kiváló utódai követte úttól: előrelátás hiányából eredő meghatalom gyöngítése a központi legerősb támaszának, a várszerkezetnek. S az a hogy oly eszköz került e romboló mely J kezében a királyi hatalom forrása volt: a beneficiális birtokadomanyozas. Igaz, hogy Szent-István ez intézménye a magyar jogi életben messzire távozott eredeti alakjától, a nyugati ben ális formától : magyar nemzeti jelleget öltött magára, s mint az európai hűbéri birtokrendszer magyar válfaja fejlődött ki a királyi adományrendszerben. Azokban a sokszor dicsőséges hadjáratokban ugyanis, melyeket e századi királyaink a külföld ellen folytattak, a nemzetségi birtokán élő magyar nem volt köteles részt venni, s ha tette, vére hullásáért adomány-birtokkal jutalmazta őt meg a kirdly. De adománybirtokkal szereztek maguknak híveket a királyok s ifjabb kírályok az egymás közt s a királyi herezegekkel folyt pártharczok alatt is. S ezek az adományok mind a várbirtokokból kerültek ki. Ez erőpazarlás legelső következése a várispánságok jövedelmeinek módfölötti megcsappanása lőn. Az ország, mely SzentLászló idejében Bizánczon kívül Európának pénzügyileg tán legjobban szervezett állama volt, s melynek rendezett financziájéra a gazdag JJ. Béla még méltán lehetett büszke, JI. Endre alatt szégyenletes 273 pénzügyi zavarokkal volt kénytelen küzdeni, a mi a királyi tekintélyt bent és kint egyaránt aláásta. S a mily arányban szeép oly mértékben halmoztak a pártok fejei adományt adományra, gényedett a kincstá lerakván bőséges alapjait egy földbírtokban dúsgazdag arisztokrácziának. Eleintén a franczia befolyás — mely a tizenkettedik század végén s a tizenharmadik század első harmadában fensőbb köreinknél sokkal nagyobb volt, mint hinnék — bizonyos lovagias külszint kölcsönzött e gazdag uraknak s a losonczi Bánffyak ősei, a Kán, a Csák, a Rátold, a Szák, a Huntpázmán, a Guth (A Magyar Nemzeti Muzeum levéltárában, a Kállay család letétében 3 y Srx5tt eredeti után. Körirata: k BALA - D(e)I - GR (ati) A HVRG(a)R (ie) - DALMAM (ie) - OROKAO(ie) : RAM(e) - S(exr)VIE - GALIC (ie) LODOM (erie) : AYMA(n) IA - RAX keled nemzetség dús tagjai — kik ép úgy beretválkoztak, ép oly fegyverzetet viseltek s ép úgy kérkedtek zászlaikkal, czimeres paizsaikkal, mint franczia mintáik, — őrőmest siirégtek-forogtak a király személye körül. De később minél jobban gyűlik a birtok, annál nagyobb lesz önérzetük a kiralylyal szemben, Düűhöngnek IV. Béla ellen, hogy az előtte kéretlenül leülőknek székeit elégeti s mikor a tatárjárás után királyi engedelemmel kővárakat építenek s maguk köré gyűjtik a szolgálatukba szegődő elszegényedett nemességet: pávatollas kalpagjával, drágaprémes mentéjében, gyöngysorokba és ékkövekbe fonott hosszú szakállával mindegyik egy-egy királynak képzeli
