Stranica 316 [316]
OCR
mazása csak úgy bír vala igazi értékkel, ha általánosságban keresztülvihető, s így a főhatalomtól való szerves hűbéri függésbe az egész nemzet tömegét beleviheti, a mi ‘az ágak és nemek birtokrendszerével merőben ellenkezett. Ezért a nyugati intézmények közt figyelmét nem az a különben is még fej "hanem Nagy Károlynak hagyományos tekindésben levő államtársadalmi rend, b vonásaiban a szom télyű s legalább szédos német-olasz császárságnál még mindig élő központi államszervezete köté le, mikor — mint törvényei második könyvében mondja — «antiquos et modernos imifantes augustos» királyi teendéin «meditalt», Ehhez fiizé a vele összeférő, a kor gondolkodásának megfelelő hűbéri, vagy szabafosabban szólva még csak beneficidlis elemeket, a melyekre intézkedéseiben léptennyomon rdbukkanunk. Okszeriien korlátolták ezeket és amazt egyaránt, valamint a megalkotás idején, akkép különösen a fejlődés további folyamában is a magyar nemek birtokrendszerén s a szokásjogon alapuló intézmények. Fol szabad tennünk, hogy ezeket a tényezőket István — módszerének imént fejtegetett hármas alapeszméje értelmében — mint később is hatókat, mint a királyság kereteibe beilleszkedő nemzetnek idomító, de egyszersmind átidomuló kisérőit, már eleve számításba vette; bár a pálya küszöbén előre természetesen nem számíthatta ki hatásuk erejét. Mind ehhez hozzájárult aztán az ítt talált szlávság intézmé) nyeinek és szokásainak befolyása, melynek mértékét a kutatás mai állapotában még nem határozhatjuk ugyan meg, de magát a tényt nincs okunk eltagadni. Azok között az intézmények között, a melyeket István, módszerének elveihez képest, nagy alapítása eszközei gyanánt fol"használt, a legtipikusabb s minden tekin— tetben legnevezetesebb: a várispánságok, később vármegyék, intézménye. Oly ország"ban, melyre ez a név alig, az államé meg tán épenséggel nem illik, szinte szédítően mesés újítás volt oly közigazgatási egysérendszert hoztak az embertömegbe, s helyet 01 szerepet juttattak kinek-kinek a királyság erületén, szoros és közvetetlen összekötte 267 tésben állnak a közponn királyi akarattal is, mint ennek végrehajtó kézegei. A magyar földből ország s Magyarországból állam csak ezzel az alkotással lőn, a melybe az első magyar király — ha szabad a századok hosszú sorára, adja isten hogy évezredekre szóló realítás fundamentománál ki egészen belélehelte, At laldskor +. szláv és egyéb (avar) elem természetszerűen kifejezéssel élnem — geniális lelkét i. minden hódol; a fővajda hatósága alá került, miután az egyes nomád s később félnomád magyar nemek az általuk megszállott tágas uratlan földeken a nekiek szükséges földmívelés czéljából több mint elég rabszolgával rendelkeztek. Ép oly természetes, hogy a fővajda volt ura annak a néptelen vidéknek is, melyet sem a nemek, sem a régi lakosság nem fogtak birtokukba, Növelte aztán ezt a hatalmas földbirtokot az a terület, a melyet a fővajda nemzetsége nyert a megszálláskor, valamint az is, a mely később a Géza és István ellen föllázadt törzsfők legyűrése után háramlott a győztes főhatalomra, Ez a rengeteg földbirtok nagy szigetek gyanánt feküdt elszórva az egész országban mindenütt, s magától kinálkozott az új szervezés hordozójául, Ezekbe a szigetekbe állítá be István a maga főtisztviselőit, s székhelyet rendeltnekiek a flavok (nagyrészt avar eredetű) grádjaiban azaz győreiben, földváraiban, vagy ásatott és emeltetett ily foldvdrakat ott, a hol még nem voltak. Minden régi lakos egy-egy ily várbirtok területén s minden rajta élő, ősszabadból bármi okon szolgává lett vagy nem ősszabad eredetű magyar e főtisztviselő hatósága alá osztatott be, a ki a király nevében főbirájuk, a közigazgatás vezetője lön s egyszersmind főkezelője volt e királyi várbirtokok jövedelmeinek. S mivel az alája tartozó nép nagy többsége filáv: neki is és a területnek ís cispáns és smegyes nevet a beli magyar, a kinek a várispánhoz mindez ügyben semmi köze nincs. Mert eme királyi birtokszigetek közt elterülő szállásain fiiggetlenül és háborítlanul él — István elveinek megfelelően — régi jogszokásai szerint a
