Stranica 313 [313]
OCR
ép úgy belátta, mint a megoszlott örökébe lépő német-olasz impérium nagy császárai Ugyanez a gondolat hatotta át a vasmarkú Géza fejedelem erélyes fiát is. Ékesen szólt a nemrégen még bujdosó magyarság ifjú urához a lábainál új haza, hogy szilárd központi akarat erejével szerezte azt meg népének a nagynevű ős, S a még eleven hagyományok, a vándordalosok jajongó énekei óva intve mutattak a nemzetírtó vereségre Riade mellett s a Lech sötét emlékű mezején, mikor a kényükre bocsátott förzsek negéde vesztébe vitte a magyarság virágát, mert a gyönge kézből a központi eltei vezetés gyeplője kisiklott, A centripetal erőket nővelő szándék e találkozásán azonban nincs mit csodálkozni. Ösztönszerű valami ez minden idők öntudatos fejedelmeinél. Végette nem kellett külföldre menni példákért sem Istvánnak, sem utódainak. De nem ösztönszerű már a megegyezés abban a másik alapgondolatban, mely a frank császár és az utolsó magyar fővajda lelkét egyaránt betölté: nem csupán erős központi hatalommal összerótt, hanem erkölcsi tartalommal bíró keresztyén államot teremteni, Amott a keresztyénségnek az volt a főladata, hogy benne mint magasabb fogalomban az összes germánság, s a kulturailag előbbre haladt román fajok is egyesiiljenck. Az uralaltáji faj új birodalmában hasonló szerepet szánt e vallásnak a magyar királyság megteremtője, midön segélyével az ott talált elemeket a hódító magyarsággal dsszeforrasztani, a keresztyénné vált nemzetet az európai államok kötelékébe, czivilizácziójának osztályrészesét bevezetni tervezé, hogy e mint ezek földtájon idegen népét rokonnak ismertethesse el az egy nagy családot képező keresztyén egyház kebelében. Mennyivel nehezebb azonban ezt az államot megteremteniök Istvánnak és utódainak, mint a nyugat egykorú vagy közelkorú fejedelmeinek a magukéi Már egyedül az a tény, hogy az alkotás munkáját olyanok végzik, a kik születésük, ösztöneik és észjárásuk összes szdlaival egy egész más világnézet talajában gyökereznek s így előbb e fölfogás mezéből mintegy ki kell vetkozniök, azután pedig az önkéntes belátás 264 olyan valóban királyi magaslatára kell emelkedniök, a melyből az új világ perspektiváját népük számára biztos szemmel fölbecsülhessék: maga ez a tény, az eszmei tisztulás e tiszteletreméltó folyamata eléggé jelzi a XI. század nagy magyar királyai elé tolúló alanyi nehézségeket. Hozzájárul aztán ehhez két más, rajtuk kívül eső körülmény. A nyugati államalkotók keze ügyébe ugyanis apró, homogén államocskák készen estek; csak egybefiizni kellett őket. Értékes munka ugyan ez ís, mint a mechanikusé, a ki a gépezet egyes kész darabjait szakavatott kézzel jól működő egészszé állítja össze. Az Árpádoknál azonban a mechanikus dolgát meg kellett még előznie a géprészeket kiformáló műkovács szerepének; mert ők nem apró államokat, nem kész kis országokat, csak földet találtak a Kárpátok lábainál, a hol semmi fensőbb és áthatóbb közösség szerkezetében nem fonódott egygyé a régi gyér lakosság. Ezenkívül a Nyugaton az államot hordozó társadalom szintén kész, lényegében sőt fontosb részleteiben kiépített, a megalkotandó új államhoz hozzászabott volt. Az ősmagyar társadalmi szervezet ellenben, a hódító evándor pasztornép» szervezete, valamint a bentalált szláv és turáni törzsek társadalmi elemei csak a nyers anyagot szolgáltatták, hogy belőle az Árpád-ház tehetségesb királyai az állam oszlopát képező társadalmat kiformálják, mint a hogy a középkori ötvösmester a remekbe készült ékszerhez maga olvasztotta ki a nemes érczet, maga csiszolta ki a gyémánt-darabokat, mielőtt őket művészi faconba foglalhata... Z ELSŐ LÉPÉS a magyar kirdlyság megalapítása felé a királyi korona megszerzése volt. Magasztos szimbolum ez abban az új világban, melynek eszmekorébe István fővajda belépett. Mert jelképe a hatalomnak, melyet Isten a fölkentek kezébe népük boldogítása végett tesz le. De abban a viszonyban, mely a koronát nyujtó egyház feje s a
