Stranica 313 [313]
ép úgy belátta, mint a megoszlott örökébe
lépő német-olasz impérium nagy császárai
Ugyanez a gondolat hatotta át a vasmarkú
Géza fejedelem erélyes fiát is. Ékesen szólt
a nemrégen még bujdosó magyarság ifjú
urához a lábainál új haza, hogy
szilárd központi akarat erejével szerezte azt
meg népének a nagynevű ős, S a még ele¬
ven hagyományok, a vándordalosok jajongó
énekei óva intve mutattak a nemzetírtó ve¬
reségre Riade mellett s a Lech sötét emlékű
mezején, mikor a kényükre bocsátott för¬
zsek negéde vesztébe vitte a magyarság
virágát, mert a gyönge kézből a központi
eltei
vezetés gyeplője kisiklott,
A centripetal erőket nővelő szándék e
találkozásán azonban nincs mit csodálkozni.
Ösztönszerű valami ez minden idők öntu¬
datos fejedelmeinél. Végette nem kellett kül¬
földre menni példákért sem Istvánnak, sem
utódainak. De nem ösztönszerű már a meg¬
egyezés abban a másik alapgondolatban,
mely a frank császár és az utolsó magyar
fővajda lelkét egyaránt betölté: nem csupán
erős központi hatalommal összerótt, hanem
erkölcsi tartalommal bíró keresztyén álla¬
mot teremteni, Amott a keresztyénségnek
az volt a főladata, hogy benne mint ma¬
gasabb fogalomban az összes germánság,
s a kulturailag előbbre haladt román fajok
is egyesiiljenck. Az uralaltáji faj új biro¬
dalmában hasonló szerepet szánt e vallás¬
nak a magyar királyság megteremtője, midön
segélyével az ott talált elemeket a hódító
magyarsággal dsszeforrasztani, a keresz¬
tyénné vált nemzetet az európai államok
kötelékébe, czivilizácziójának
osztályrészesét bevezetni tervezé, hogy e
mint ezek
földtájon idegen népét rokonnak ismertet¬
hesse el az egy nagy családot képező ke¬
resztyén egyház kebelében.
Mennyivel nehezebb azonban ezt az álla¬
mot megteremteniök Istvánnak és utódainak,
mint a nyugat egykorú vagy közelkorú feje¬
delmeinek a magukéi
Már egyedül az
a tény, hogy az alkotás munkáját olyanok
végzik, a kik születésük, ösztöneik és ész¬
járásuk összes szdlaival egy egész más
világnézet talajában gyökereznek s így előbb
e fölfogás mezéből mintegy ki kell vetkoz¬
niök, azután pedig az önkéntes belátás
264
olyan valóban királyi magaslatára kell
emelkedniök, a melyből az új világ perspek¬
tiváját népük számára biztos szemmel föl¬
becsülhessék: maga ez a tény, az eszmei
tisztulás e tiszteletreméltó folyamata eléggé
jelzi a XI. század nagy magyar királyai
elé tolúló alanyi nehézségeket.
Hozzájárul aztán ehhez két más, rajtuk
kívül eső körülmény.
A nyugati államalkotók keze ügyébe
ugyanis apró, homogén államocskák készen
estek; csak egybefiizni kellett őket. Értékes
munka ugyan ez ís, mint a mechanikusé,
a ki a gépezet egyes kész darabjait szak¬
avatott kézzel jól működő egészszé állítja
össze. Az Árpádoknál azonban a mechani¬
kus dolgát meg kellett még előznie a gépré¬
szeket kiformáló műkovács szerepének; mert
ők nem apró államokat, nem kész kis or¬
szágokat, csak földet találtak a Kárpátok
lábainál, a hol semmi fensőbb és áthatóbb
közösség szerkezetében nem fonódott egygyé
a régi gyér lakosság.
Ezenkívül a Nyugaton az államot hor¬
dozó társadalom szintén kész, lényegében
sőt fontosb részleteiben kiépített, a megalko¬
tandó új államhoz hozzászabott volt. Az
ősmagyar társadalmi szervezet ellenben, a
hódító evándor pasztornép» szervezete, vala¬
mint a bentalált szláv és turáni törzsek
társadalmi elemei csak a nyers anyagot
szolgáltatták, hogy belőle az Árpád-ház
tehetségesb királyai az állam oszlopát ké¬
pező társadalmat kiformálják, mint a hogy
a középkori ötvösmester a remekbe készült
ékszerhez maga olvasztotta ki a nemes ér¬
czet, maga csiszolta ki a gyémánt-darabo¬
kat, mielőtt őket művészi faconba foglal¬
hata...
Z ELSŐ LÉPÉS a magyar kirdly¬
ság megalapítása felé a királyi
korona megszerzése volt. Magasz¬
tos szimbolum ez abban az új világban,
melynek eszmekorébe István fővajda be¬
lépett. Mert jelképe a hatalomnak, melyet
Isten a fölkentek kezébe népük boldogítása
végett tesz le. De abban a viszonyban,
mely a koronát nyujtó egyház feje s a