Stranica 312 [312]
OCR
EM SOK JELENSÉG köti le annyira a szemlélődő tekintetét a múltból, mint az a kaleidoskopszerű kép, melyet a középkor derekán végbement államalakulások folyamata mutat föl. Az az óriás birodalom, melybe egy lángeszű frank fejedelem géniusza a nyugat öszszes széthúzó elemeit be akarta szorítani, szervezőjének halálát nem nagyon sokkal élte túl. Előbb a főfajok szerint hullott szét a nagy alkotás, azután a részterületeken belül kezdte meg a vezető germánság szellemének particularismusa a bomlás folyamatát, melynek szűkebb német földön csak ideig-óráig birták kiváló császárok útját állani. Mikor aztán a friss siitésti részek közt az egészséges visszafejlődés megindúl: vagy a MAGYAR NEMZETI az új állam alapjai, vagy pedig örökösödésekre támaszkodó magánjogi momentumok túlsúlyával verődik össze sok apró hiibérbirtok és enkláve mozaik-köveiből itt és ott más országcomplexum — s e két főtipus szerint foly nagyban és egészben az államalkotás munkája. Ezzel a hosszú századok tágas szinterén mozgó képpel szemben a magyar királyságnak az Árpád vérebeli első koronás uralkodók alatt történt kialakulása azért ragadja meg nagyobb mértékben a figyelmet, mert az alapgondolatok hasonlósága mellett a kétféle munka módszerei és nehézségei közti különbség mindjárt föltűnik a két kép mélyében. A régi Róma rendszerének: a központosítás, mint elsőrangú államformáló erő meg «jus belli» mint közjogi elem segély rakodnak le századokon keresztül egymás mellé 263 szükséges voltát a Rómadöntő barbár fejedelmek nyilt eszű utódja
