Oldal 307 [307]
OCR
annyi ereje, hogy felszabadítsa a területet. Az ellenségeskedés folytatásának nem lett volna czélja. III. Endre az Anjouk és a pápai hatalom ellen a külföldi hatalmak közül leginkább a német király szövetségében bízhatott. Ellensége volt Albertnek, a mig támadott, de mihelyt visszaadta a magyar foglalásokat, készséggel segített neki. A göllheimi csatában, mely Nassaui Adolf és Habsburgi Albert vitáját a Habsburgok német királysága javára döntötte el, magyarok is harczoltak Albert seregében. És így az Árpádok legutolsó fegyveres beavatkozása Európa politikájába a Habsburg-ház hatalmát emelte. EKINTSUNK VISSZA a vázlatunkban érintett eseményekre. A kilenczedik században látjuk először a történet világításában a magyart, mint lovas nomád népet. Földért harczol a besenydvel. A besenyő szokásaiban hozzá hasonló, de úgy látszik, számra erősebb. És mégis az erősebb besenyő nemzeti élete megsemmisül ugyanakkor, mikor a magyar királyság vészben, viharban erősen megáll. Mert a magyar bár gyanakodott az idegenre és nem szerette, mégsem zárkózott el előle teljesen. Ismerni akarta, fürkészte helyzetét, megbecsülte kiválóságát és kihasználta gyengeségét. Így szívósan megerősíté nemzeti sajátságait s mégsem lett martaléka az idegennek. A pogány magyarnak e jellemvonásai nélkül alíg érthetnők meg a honfoglalás gondolatát és valósítása módját. Midőn az új állam még reászorult arra, hogy az idegen föld rovására zsákmányból éljen, a vezérek jól tudják, hogy hová s mikor kell küldeniök a csapatokat a nagyobb kalandokra. Néha csalódnak a külföldi állapotok megítélésében, de még ekkor sem annyira, hogy megsemmisítő. katasztrófákkal fizessék csalódásukat. És noha a magyar nemzet ragaszkodik az Osi kásokk k Az ősi hazában a fejedelemválasztással jelentékeny lépést tesz a nemzet a monarchikus intézmény felé, mert fenmaradása így kívánja. Hasonló ok vezeti, midőn elhagyja a nagy kalandokat és a keresztyén államok sorába lép. És ekkor az a nemzet, mely réme volt a keresztyén egyháznak, oltalmazója lesz a nyugotnak a keleti pogányok barbársága ellen. Azonban a német császárság csak úgy hajlandó a szomszéd magyar államot barátságába fogadni, ha ez az állam is meghajol a hűbériség szokásai szerint a keresztyénség urának, a császárnak. Ily áron a magyar nem hajlandó a nyugoti közösségbe kod EBET lépni. Rag régi hadi és felhasználva a német fejedelmek önálló sági törekvéseit, visszaveri a csá: árok támadását. De a támadások megújulnak s veszélyök növekszik. Jókor érkezett az új segítség. A német a vívott pap harcz a vilaguralomért. A pápaság Magyarországnak legállandóbb és legerősebb politikai szövetségese az Árpádok korában. Van ugyan ellenté a pápák s az Árpádok közt is, a világi vagy az egyházi politika terén. De az ellentétek nem mérgesednek el, a legszigorúbb pápák is enyhén itélik meg a magyar király ragaszkodását jogaihoz. Nem számítva III. Endrét, kit a pápaság nem tekintett a trón jogos birtokosának, komolyabb összeütközések Róma és Magyarország közt csak II. Endre és IV. László korában fordulnak elő. De ítt nem csupán a világi és egyházi hatáskör összeütközéséről van szó, hanem a pápa, a jobbak helyeslésétől kísérve, a rendet védelmezi az anarchia rombolása és az erkölcsi érzék tompulása ellen. Majd a nyugati császárság után a keleti is törekszik Európa leigázására és terveinek egyik központjává Magyarországot választja. Komoly pillanata volt az térténetiinknek, midőn a nagy Komnenosz Barbarossának szinte merev konzervativizmussal, elhagyja kedvelt intézményeit, ha a külső veszély miatt már tovább nem halasztható az újítás. 258 éget ajánlott Magyarország megrontására. És mikor a keleti császárság is meggyengült, egy Ázsiából előretörő népáradat végíg
