Oldal 297 [297]
OCR
kiterjedt. IV. Béla alatt Radoszló halomföldi zsupán magát a magyar kirdly hű emberének nevezi. És így a tizenharmadik században a Dunától és a Szávától délre, az Olttól a Narentdig, és feljebb a tengerparfig, a magyar birodalom melléktartományai, bánságai vagy megyéi húzódnak végig. A melléktartományok közt Bosznidra és egy ideig Herczegovinára van a legtöbb befolyása a magyar koronának. E többékevésbbé szervezett hódítások biztosítják az ország déli határát és az ellenségnek nehezen hozzáférhetővé teszik Dalmácziát a szárazföld felől. De a tenger felől nehezebb volt a védelem. A velenczei köztársaság soknemii elfoglaltsága közben még Kálmán életében előké szítette a háborút a dalmát városok ellen. De csak Kálmán indította el Ordelafo Falieri doge Konstantinápolyból a hajóhadat a megtorló haboéletének utolsó évében rúra, Ezután többször megujult a háború IL István és a köztársaság közi, A magyar király, támaszkodva a dalmát városok ragaszkodására, lankadatlan erélylyel küzdött a magyar tengerpartért. A görög császár és V. Henrik német császár erkölcsi támogatásban részesítették a köztársaságot. Alexiosz ugyanis szívesen látta a velenczei hajóhad távozását, mert a gérég-velenczei jó barátság már megszünt. A Bizáncztól kapott kereskedelmi kiváltságokat Velencze igen is szabadon használta fel, Alexiosz nem jó szemmel nézte a velenczeiek gazdagodását és követelőzését, Sőt Komnenosz János trónra lépte után nem is erősítette meg az aranybullát, vagyis a velenczeieknek adott nagy történeti jelentőségű szabadságlevelet. Ezért a velenczei hajóraj a görög szigetekre tört, de máshová is sietnie kellett a velenczei hajóknak, I. Balduin, jeruzsálemi kirdly, hívta az olasz tengeri hatalmakat a szent föld védelmére, Ha Velencze elmarad, Pisa és Genua kiszorították volna a földközi tenger keleti partjairól. Velencze tehát közbe lép. és Askalonndl A legyőzi az egypi hajórajt. Így aztán három különböző partvidéken volt elfoglalva Velencze, mikor II. István ellen küzdött. Innen magyarázható, hogy csak Dalmáczia északi részét foglalta el, a déli városok magyar kézen 250 ben, de Velenczét is elfoglalja a normann, vagy a bizánczi támadás. Csakis egyházi téren terjeszti ki uralmát egész Dalmácziára, midőn 1155-ben a gradoi patriarka felveszi Dalmáczia primásának czimét, Velencze e sikerét Dandolo gradoi patriarkának, a gregorianus eszmék buzgó hivének köszönhette. De Zára egyháza függetlenségének e megalázását nem birta elfelejteni és így Dandolo vívmánya gyarapította a magyar uralom népszerűségét Dalmácziában. Úgy látszik, hogy Mánuel eleinte Velencze segítségével foglalt tért Dalmácziában; de midőn a bizánczi császár Anconát görög őrséggel erősíté meg, hogy Anconából Olaszországban hódítson épen úgy, mint a Szerémségből akarta tenni Magyarországon, — Velencze fordít politikáján és Magyarországot pártolja Bizáncz ellen. Azonban Zára birtoka miatt Velencze elszakad Magyarországtól és Mánuel elfoglalja egész Dalmácziát. Halála után Béla visszafoglalja a görög Dalmácziát és "Velenczétől Zárát is. A szíriai események, a jeruzsálemi királyság bukása nagyon lekötik Velencze erejét, de Dalmácziával is foglalkozik. Azonban WL. Béla kezéből nem birja kiragadni Zárát. III. Béla Bizénezban gyakorlott kormányzói tehetségével szervesen kapcsolja Magyarország déli határát és Dalmácziát is a magyar birodalomhoz, sa utolsó évében Pisa is Béla uralkod segíti Zárát Velencze ellen. Végre Enrico Dandolo, a nagy doge, a negyedik keresztes hadjáratot használja fel Zára elfoglalására. A doge Hohenstaufi Fülöppel egyezett meg abban, hogy a keresztesek segítségével megdönti a bizánczi uralmat. Igen valószínű, hogy Imre király ís ismerte és helyeselte a fervet, melynek sikeriilte a király nővérének, Margit császárnénak ís visszaadhatta frónját, Midőn azonban útközben Zárát foglalta el Dandolo, Imre eléggé haragudott, de nem lehetett komoly szándéka Zára miatt megakasztani a kereszteseknek konstantinápolyi vállalatát. Az ötödik keresztes háború adott aztán alkalmat arra, hogy H. Endre ünnepélyesen lemondjon a maga és utódai nevében a magyar korona
