Stranica 282 [282]
OCR
országot. Nagy hatása volt a diadalnak a külföldön is. Gorm dán király, az ösz katona, nem mert e győzelem után Henrikkel megvívni, hanem meghódolt a német kirdlynak. eHenrikkel kezdődik — így szól a német császárság nagy történetírója — a német birodalom és nép története, úgy mint e fogalmat attól az időtől a mai napig értették: A magyarokon kívívott diadalnak nagy része van " abban, hogy Henriknek ily nagy emléke maradt a német történetben. I. Henriknek 936-ban történt halála után a magyarok szokásuk szerint kipróbálták az új uralmat, de Ottó nem eresztette őket Szászországba. Úgy vették észre, hogy Ottónak ép oly erős keze van, mint J. Henriknek, s újra a román országok felé fordultak, jól ítélve meg ezeknek viszonyait. Itt a központi hatalom erejétől nem igen kellett félniök, noha egyes hűbéresek, vagy a föld népe néha itt is szerencsésen mérközött velük. Olaszországot a leggyakrabban látogatták, 940-ben a provencei Hugó, ki 924 óta Olaszország koronázott kírálya volt, nagy összeg lefizetésével rabirt egy magyar csapatot, hogy , menjen el Kordovába, IJ. Abderrahman khalifa világhírű fővárosába. De útközben elment a kedvük a veszedelmes és a világtörténetre nézve érdekesnek igérkező kalandtól. Hugó halála után, midőn Berengár őrgróf lett utódja, 947-ben Taksony vezérlete alatt Otrantóig kalandoztak a magyarok. Berengártól sokat vártak az olaszok, de midőn látták, hogy nem bir a magyarokkal, hanem pénzzel szabadul tőlük s e pénz előteremtésére fejadót vet ki, tekintélye aláhanyatlott. Még nagyobb politikai jelentősége volt a magyarok németországi pusztításának. A 937-iki sikertelen próba után nem nyugodtak. Jól tudták, mi történik Németországban, Ottó nem úgy értette a központi hatalom szilárdítását, mint J. Henrik. Biiszkébb s kiméletlenebb volt a herezegekkel szemben. Eberhard, a frank herczeg s Tankmár, Ottó testvére fellázadtak az új király ellen 938-ban. A magyarok megragadták az alkalmat, de a thiiringiai vár katonák ébersége miatt oly vereség érte őket, hogy északi Németországot többé nem merték pusztítani. Bajorországban is rosszul jártak 943-ban. Szerencséjűk hanyatlott, bár olykor győzel- s. meket is arattak; de általában ellenségeik, = különösen a németek most már jobban bir- bj tak védekezni ellenük, sőt Henrik, a bajo herczeg, a magyar földre merészelt törni. Ottó hatalma egyre növekedett, megtörte a [ herczegi hatalmat otthon s megvédte a biro. dalom északi határát, A német kírály akarata döntött Francziaországban, Burgun. on didban és Olaszországban. A 952-iki augs- = burgi birodalmi gyűlésen, midőn Berengár aan) Orrótól hűbérül kapta Olaszországot, a <= német király elszakította Olaszországtól a friauli herczegséget, mely magába foglalta we : az isztriai, aquilejai, veronai és trieszti őr- 57 grofsagokat és Bajorország ald rendelte e vidéket. Ezzel elzárta a magyarok útját Olaszország felé. De midőn 953-ban Ottó veje, Konrád, b a lotharingiai herczeg és Ottó fia, Liudolf " feltámadtak atyjuk ellen, bátyjuknak, a ba jor Henriknek igen is nagy hatalma miatt, a magyarok támadó kedve ujra éledt. Foltehető, hogy a magyarok felfogták a szörnyű § belső háború jelentőségét, a nélkül, hogy a fölkelők hívására szorultak volna. De bizonyos, hogy midőn 954-ben áttörtek a most már rosszul védett bajor határgrófságon, a fölkelők kalauzolták és pénzzel ís bőven ellátták őket. Konrád ellenségei birtokaira vezette a magyarokat Lotha- ~~ ringidba. És így könnyen juthattak oda, hova a friauli határgrófság elzárása óta Burgundiába és Olaszországba. De ez a segítség megártott a fölkelőknek; Ottó és Henrik népszerűsége emelkedett Németországban, Konrád és Liudolf ellen idegenkedni kezdett a közvélemény. A következő év nyaráig le volt verve a fölkelés; ez évben is Németországban jártak a magyarok kémei. Valdszintien azt a hírt vitték haza, hogy a bajor grófok forrongása még egyre tart s Ottó a vendek ellen is készül. Ily hírek s a 954-iki nagy nyereétlé katlanul nagy számú magyar sereget csábítottak Németországba 955-ben. De csalódtak számítá ség ismétlésének reménye saikban. Az augsburgi nagy vereség után a magyarok nem merték többé bántani bo aE
