Oldal 222 [222]
OCR
detén a hét vezért tévesen megválaszttatta, akkor szerinte sa kezdett út elején herent Hiteles fejedelemválasztásnak ay ől korábban kellett végt aztán nemcsak Az erőszakos művelettel a fejedelemválasztás szerencsésen felfedezett emlékét csorbította meg, hanem ártott a vezérek származásrendjének is. Mert nála aa mondák Ügekje Álmos apja lett, holott nagyatyja volt; Ugek fiát, Elődöt pedig megtette Szabolcs atyjának, holott Álmos atyja volt. re névsorokban már az Arpadhdz ősei vannak előtérben. «Hét magyar, gyanánt szerepel Árpád, az Árpád fejedelmi méltóságát jelentő Könd, nagyatyja, Előd. unokája, Tas, és dédunokája, Lél. A királyi jegyző szerint még Kadocsa, Szóárd és Botond fényes neve is a kivalamint Árpád rályi család genealogiájába tartozott, mert viselői Árpád anyai nagybátyjaitól származtak. És erről részben a hiányosabban értesült nemzeti krónika is tájékoztatva volt, Tastól, Árpád mert Szóárd nemzetségét Az egyébként igen helyes gfi volt, hogy a hagyomány, mely történeti távlatot nem ismer, nagyon rászorul az időrendi ellenőrzésre. Mivel a nemzeti krónika kánon-szövegének szerzői ezt nem tudták, minden gyanu nélkül elhitték, hogy az a Lél és Bulcs is honfoglaló vezér lehetett, a kiket az udvari regősök kedvelt epikai dalai szerint a 955-iki augsburgi ütközet után Regensburgban felakasztottak. E két áldozat nevét a jól értesült német kútfők. szintén ismerik; az egykorú Konstantin följegyzéséből pedig tudjuk, hogy Bulcs Kál harkának, vagyis az elfoglalt új ország harmadik fejedelmének volt fia. Ugyanez a hiteles kúrfő említi, hogy Lél atyja, Tas, Árpád unokája volt. Így tehát egyik sem lehetett másfél emberöltővel előbb honfoglaló. Mivel a monda a balatonvidéki Kál helységek táján székelő Bulcsot Vér-Bulcsnak nevezte, vele együtt szerintünk a harkák vérbírói szerepének emléke is megmaradt. Ugyanígy megmaradt a hármas fejedelemség másik két méltóságának emléke ís a kendét, vagy nagyfejedelmet és a gilds, vagy gyilát jelentő Könd és Gyula nevében. Ama Gyuláéban, a kinek atyját a dunántúli emlékektől áthatott erdélyi székely hagyomány tévesen Horkának, vagyis harkának nevezte. Midőn a hármas fejedelemség emléke ekként halványulni kezdett s a régi emlékek avatag törmelékei az első foglalóknak vélt hét hun vezér mondái köré csoportosultak, a hét magyar honfoglaló társaságát a kendék utódaiból támadt Árpádházi királyok genealogiai mondái kezdték megostromolni. A fenti XII. és XIII. századi Ez a sajátos jelenség az egykorú viszonyokhoz simuló mondai felfogás XII. századi eredménye volt. Azt pedig már fentebb jeleztük, hogy a monda alakulását irányító viszonyok nyomban az állandó letelepedés után megváltoztak. A nagy területeken szétszóródó törzsek keretein belül olyan hatalmas nemzetségek, ágak és családok keletkeztek, a melyeknek mindegyike számot tartott a lakott földek foglalás-jogát igazoló honfoglalaskori ősökre is. Mivel a hagyomány történeti távlata elhomályosult, a honfoglaló hő századi krónikások már váltig tiltakoztak annyira elszaporodtak, hogy a XII a hét magyar mondája ellen. A megvizsgált genealogiai mondák alapján pedig ugyanők komolyan EÜ hogyz a magyarok és | foglal hunok széznyolez n A hét fejedelmi személy; szerepét k új hazát. I. Béla király jegyzője a monda teljes mértékével érvényesítette ugyan, de a győkeres nemzetségek hagyományai alapján ő is párosával és hármasával szerepelteti a hér magyarnak segédkező és foglalási földek adományozásával ís bőségesen megjutalmazott honfoglaláskori hősöket. Midőn Árpád társai ekként megszaporodtak, már Attila hun kirdly neve is a honfoglalás monddiban fényeskedett, A hagyomany neki szintén teremtett társakat; de csak azért, hogy a hét hun honfoglaló száma teljes legyen. Midőn Pannóniát apes ezek nyomfalanl elvérzenck s | monda hidn a hun-utédok közt csak Attila két fiának jutott szerep. Igy aztán az egylogiájára kialakult két honfoglalási monda már nem is fedte teljesen egymást. Az len krónikákban még feltiinébb lett más
