Oldal 217 [217]
OCR
vonultak be Pannóniába. A harmadik köver megmagyarázta Szvatopluknak is, hogy a magyarok azért telepednek le, mert nekik a földet lovon, a füvet féken, a vizet nyergen eladta. E meglepő magyarázatra Szvatopluk dühösen azt felelte, hogy a lovat agyon bunkóztatja, a féket fűbe rekkenti, a nyerget a Duna vizébe vetteti; de a követ nyugodtan megmagyarázta, hogy ez most már nem segít, mert a kié a föld, a fű, a víz, azé minden. E magyarázatnak a magyarok nyomban érvényt is szereztek, mert hadakat Bánhida és megsemmisítették, Szvatopaz ellenük küldött Tata tájékán lukot pedig a Duna hullámaiba kergették. Ha a krónikás ezzel a kírályi család honfoglaláskori történetét nemcsak díszíteni, darokkal ines násznép pedig megrakodik földdel, kaldszszal és vízzel. Mikor haza érkeztek, a férj előbb üdvözli, azután pedig a terméketlen mezőkön, réteken és erdőkön szétszórja a feleségének tekintett rabolt holmikat. Enépbékésebb votjákok szintén ismerik. A mordvinoknak szokás természetű változatát a pedig régi epikai dalaik örzik annak emlékét, hogy őseik ép a földanyának áldoztak, midőn Rettenetes Iván rengeteg menynyiségű aranyért és ezüstért tőlük tévedésből néhány tál földet kapott s e czímen hazájukat elfoglalta. A rokonnépek emlékei nyomán a magyar monda szimbolumaira sem nehéz rábizonyítani, hogy a finn-ugorság ősi féldkultuszából eredtek. Kusid a földdel, fűvel és vízzel tulaj. hanem hiteles akarta, ősrégi emlékeinek ismerete nélkül gyarap akkor — a mondát éltető néphit nagyon csalódott. Hisz a szereplők neveit kívéve, alíg van benne valami, a minek a történelem az újabbkori folklore hozzájárulása nélkül hasznát vehette volna. De ha a XII. század e gyönyörű mondai adalékában csak a naiv hagyomány őszinte szavát keressük, akkor a rokonnépek hiedelmében gyökerező mithikus emlékek segítségével megállapíthatjuk, hogy a magyar hagyomány a pogány korban is csak így tudta elképzelni a honfoglalást. Már Herodot följegyzéseiben olvasható, hogy Dárius perzsa kírály a seytháktól meghódolásuk jeléiil földet és vizet kért. A jelképes foglalást utóbb a görögök is gyakorolták. Hogy a scythak, vagy a perzsák voltak-e tanitémestereik, ma mdr nem állapítható meg. Csak az bizonyos, hogy az ókori seythák földjén élő rokonnépek szokásai közt a jelképes foglalást és a vele kapcsolatos hiedelmeket még ma is érintetlen épségben megtalálhatjuk. Így a Volga vidékén lakó csuvasok a föld terméketlenségén úgy segítenek, hogy egy vőlegénynek megválasztott férfiúval titokban eljegyezte tik és elraboltatják valamely szomszédos vidék termékenységének tündérét, vagy földkisasszonyát. A jelképes nász abból áll, hogy a vőlegény a termékeny vidékre lopódzkodik s miután megkérte a földkisasszony kezét, a földet megcsókolja, a 77 Pp pi birtokának földkisasszonyát rabolta el. A földanya eladó leányának ára fejében pedig a finnugorok és török népek ősrégi s részben még ma is gyakorolt engesztelő áldozatainak fehér lovát küldötték el a megkárosított flav fejedelemnek. Sőt az sem szenved kétséget, hogy a monda e nyilt pogány vonaikozásait az egyházi rendhez tartozó keresztyén krónikás óvatos keze tompította meg. De az élő hagyomány még a következő századokon át is a teljesebb eredeti formát Mert 1692-ben a középkori latin krónikák közvey a honfogirtben tölték és az ég felé hinték, a fekete földet is az közvetítette. hiszen Lisznyai Pál títése nélkül is megtudta, ho lalók ca Duna vízét hosszú ég felé hajigálták, a fűvet hasonlatosképs. És így a magyar honfoglalás elkésve megfigyelt mondája még mindig tökéletes mása volt a csuvas és votják földkisasszony lakodalmának. W. Béla kírály jegyzője szintén ismerte ezt a krónikába foglalt mondát; de mivel alföldi és erdélyi hagyomány egyéb élő emlékeit is, ismerte a felsőmagyarországi sehogy sem fudott belenyugodni abba, hogy egy dunántúli monda helyettesítse az egész ország elfoglalásának történetét. Teljesen önálló alapokra épített terjedelmes krónikájában elmondja tehát, hogy Attila kirdly pannóniai örökségét a római királyok fog lalták el, a hova aztán pásztoraikat helyezték; de a Duna-Tisza köze a ruthén
