Stranica 209 [209]
OCR
elveszett műve e részletét ma már csak a VI. századi Jordanes átírásából ismerjük. Jordanes kortársa, Procopius bizánczi történetíró a Meotis-melléki kimmeriekkel kapcsolatban szintén elbeszéli a szarvas történetét, valamint megemlíti folytatója, Agathias is. A mi krónikásaink csak Jordanes latin szövegét ismerték s bizonyára ez bátoritotta őket arra, hogy a regösök újévi köszöntőinek kedvelt állatját szintén szerepeltessék. Noha elbeszélésük ép oly száraz, mint a szem előtt tartott gót krónikáé, bennünket mégis eléggé tájékoztat a felől, hogy a regősök ezúttal nem az üldözött téli napfordulati pogány szokásból, hanem a kelekét leány atyja, Dula, ugyanis nem alán, hanem bulgár fejedelem volt. A Dula név tudniillik a bulgárok legrégibb Dulo dinasztíáját jelenti s így a magyar eredet-mon dában ezzel kapcsolatban nem kilenczedik századi, hanem hetedik századinál is régibb keleti emlékek szerepelnek. Hasonló régiség a nemzet-alapító ősök leányrablása is, a mi sociologiailag tökéletesen beleillik abba az ódon mondába, mely a fiági leszármazást alapító ősök exogam házasságáról és egy ménnek nevezett soknejű óriás atyáról beszél. Az így keletkezett hun-magyar nép őshazájának leírása ismét a magyarság keleti ten kialakult magyar ered dából. meMert csakis a Meotis-melléki hazában lehetett a mondát akként kibőví rítettek. teni, hogy a téli napfordulat vízben gázoló újévi csodaszarvasa őseinknek azt a gázlót mutatta meg, a melyen a Meotis-melléki került ki. Szerepelnek benne a Rif-hegyek, vagyis a mai Ural-hegység; a Rif-hegyek mellé helyezett Etil (Volga) és Togora (Togata, Tangat, vagyis az Irtis) folyó; az őshazával határos iek országa, az Irtis-melléki Jugria, Jugra vagy zsidózó kozár édok új jét ülő bulgár leányokhoz lehetett eljutniok. Az új esztendőt, új életet, kítavaszodást, bő áldást jelentő csodaszarvast népi regöseink házasságszerző égi állat gyanánt is szerepeltetik. Ezért a monda ezen elemét, mely Jordanesnél hiányzik, eredeti tartozéknak kell tekintenünk. Valamint az is bizonyos, hogy a monda magyar lejegyzője a szarvas agancsainak csodálatos ragyogványáról csakis Jordanes agancstalan ünője miatt nem tesz említést. Pedíg beszélhetett volna róla bárran, hiszen később, midőn Szent-László és Géza Vácz melletti látományáról megemlékezik, a Dunába rohanó szarvas égő agancsait az udvari énekmondók nyomán szakasztottan úgy írta le, a hogyan a csodafiúszarvasról . népi regös-énekeink még ma ís megemlékeznek. E monda keleti eredete a csodaszarvas jelenlétén kívül még a volgai bulgárok és kaukázusi alánok szerepével is igazolható. Amazok Julián barát északi Nagy-Magyarországában, ezek a Meotis és Kaspi-t6 közti déli hazában voltak szomszédaink. Az utóbbiak neve azonban csak később, a honfoglalást megelőző déli tartózkodás emlékeül került alkalmatlan toldás gyanánt a sokkal korábbi hagyományokat örző mondába, A bulgár asszonyok közül elrabolt g ig. Az őshaza három részből állott: és Magyerországból. III. Béla jegyzője még csak a két utóbbit A Dentu valószínűleg a csodaszarvas regéjében előforduló Don-torkolatot (Dontő-t?) jelentette. A vele határos Kaukázus-alatti Baskardországból. Dentőből ismerte Dentumoger néven. Magyerország a Kuma-vidékén terült el, a hol a kivándorlás utáni Magyar nevű város romjai ís láthatók voltak. Baskardország Julián barát Nagy-Magyarországát, a nyugoti Nagy-Bulgária és keleti baskir föld közti északi hazát kívánja jelenteni. Baskard nevét azoktól a szomszédoktól kapta, a kik Julián megjelenése előtt (1237) az ott maradt magyar néptoredéket már leigázták. De a korábbi küzdelmek idejében kialakult magyar hagyomány még büszkén hirdette, hogy keleti sszomszédaik ellenére a mai napig békesrokonaink a hármas hazát ségesen birják. A két mondai ős utódai itt elszaporodtak s ezért maguk közt ekapitányokat, azaz vezéreket, vagy fejedelmeket, — állítottak, hogy velük nyugaton tágabb hazát foglaltassanak. A vezérek ezek voltak: Béla. Chele (Csele) fia, a Zemein (Szemény) nemzetséghdl, kinek testvérei Cuwe (Kove) és Caducha (Kadocsa) szintén vezérek voltak; a negyedik vezér pedig Ethela (Ethele,
