Stranica 179 [179]
OCR
k családi örökségéből valók voltak, Találunk lem, nem adhatott e kedves alapít valami urafogyott, vagy elkobzott jészagors osztogatott tehát egyes, kis falvakban lakó szolgákat, természetesen földeikkel együtt Szerencsére Béla király megkülönböztette azokat a birtokokat, a melyeket atyja még annak idejében a prépostságnak adott, azoktól, a melyeket később ő ajándékozott, Ha már most végig tekintiink azokon a helységeken, a melyekben az Álmostól elajándékozott szolganépek laktak, azt találjuk, hogy azok feltűnően egy csomóban terültek el a régi Tolnamegye nyugati részén, a Koppány és Kapos patakok mentén és azok mellékvölgyeiben. Maga az 1138-iki oklevél írója is általában csak így nevezi ezeket: Koppány mellett eső falvak». Nevezetesen a Koppány völgyében levő falvak voltak: Koppány, Kára, Nágocs, Döröcske, Kánya, Tengőd, Ősi, Hidegkút, Edelény, Sag és Tah, A Kapos völgyében: Gadács, Szanács, Marosd, Várong, Hór, Szil, Gyalán, Örs, Baté, Csoma, Atala, Körbő és Konda, Emlit még az 1138-iki oklevél tíz olyan falut, a melyek e tájékon feküdtek, de teljesen megsemmisültek. Kettőnek neve pedig az oklevélben a nedvesség miatt (Knauz : Strigoniensis, J. 89—90, 93—95.) olvashatatlan, Monumenta eccl, Annak oka, hogy 25—37 ily, egymáshoz közeleső faluban ajándékoz Álmos herczeg a dömösi prépostságnak szolgákat és földe e helységek között Koppány nevűt is, pedig mint másutt kimutattuk, az Árpád-család egyik, trónkövetelő tagját, Szt. -i Istvan unokatestvérét: Koppanynak hívták. (Turul. 1906. an) Söt, ha tovább kutatjuk a dömösi prépostság birtokait, kitűnik, hogy volt azok között, éppen a Koppány patak mellett, a mai Tolna-Szántó-tól délre Csát nevű is. (Csánki, i, m. III. 420. 462.) Az n38-iki oklevélben most ugyan nem olvasható neve, de ebből két birtok neve kiszakadt, s ezek közül az egyik bátran Csát lehetett Az összes történeti nyomok, a Jutas, Csát, Tevel, Tormás személy- és helynevek összetalálkozása, továbbá a legrégibb adományok együtt véve elég megbízhatóan mutatják tehát, hogy Árpád és családja Sarviz, Koppány és Kapos völgyeit tartották meg maguknak fejedelmi udvaruk és szolgáló népeik eltartására, annak idején a Természetesen, később az Árpádok egyes tagjai másutt is szereztek maguknak jószágokat, s elsősorban még mindig olyanokat, a melyek jószágtenyésztésre vagy halászatra alkalmasak valának. Ilyen későbbi jószágszerzésnek tekinthetjük Mált. a Kajászó völgyében. Ez Árpád egyik unokájának, Jutas fiának nevét örő kíté meg. Hasonlóképen új szerzemény a Duna bal partján az a terület, a mely Soroksártól Szalkig nyúlik. Itt is két Árist ket, nem lehet az, hogy ő váakkor inkább Dömös közelében vett volna jószágokat; sdrolta. Ha vásárolt volna, nem ily messze Dömöstől. De meg lehetetlen is, hogy valaki megállapodott birtokviszonyok között ép egy vidéken fudja összevásárolni a neki szükséges különféle telkeket. Álmos meg épen nem iizhetett rendszeres birtokvásárlást a Dunántúl; mert hiszen 1105-ig a Tiszántúl kormányozott, 105—6-ban Német- és L | Pp ának: Te és Tasnak van megörökítve a neve, Hozzájárul ez emlékhez az az adat is, hogy a Tas mellett eső, most Szentgyörgy nevű pusztát, Szántó falut Szent-István a veszprémvölgyi hajdan apáczáknak adta, nagyon sok ott lakó szolgáló-néppel együtt. (Gyomlay, Szent-István veszprémvölgyi donatiója, 1901. 1—13.) E helyütt tehát szintén nem urafogyott és rászállott jószágot, hanem családi örökséget 1107-ben a Szentföldön járt, 1108-ban megint Németországba . szököi ött, és csak 1109-től 1116-ig lakott Dömösön, (Pauler, A magyar nemzet tört, 1301-ig. 272—79. 291—92.) Mind Álmos élete folyásából, démési prépostságnak jutott birtokok fekmind a Somogy határszélén eső jószágok Álmosnak 144 el a király Vajjon a Csepel-szigetet már Taksony elfoglalta-e királyi vadászterületnek ? — nagyon kétséges. Még talán Szent-István idejében sem alakult ki teljesen e sziget. Biztos, pl. hogy Szent-István idejében a Csepelszígetet alkotó Duna-ágak közül a soroksári volt a főág. Szent-István ugyanis a szigetet nem a váczi, hanem a veszprémi egy
