Oldal 164 [164]
OCR
Az európai uralkodó családok sorában a középkorban alig találunk csak egyet ís, melynek nemzedékrendjében természetes sarjak vagy hosszúéletű természetes mellékágak ne volnának; sőt arra is van elég eset, hogy e természetes ivadékok trónra jutottak és az uralkodók hosszú sorát nyitották meg. Azt ís találjuk, hogy ily ívadékokat törvényesítettek, főrangúságra emeltek és az ily természetes hajtásból kiindult ágak idő folytán a legelőkelőbb és legbefolyásosabb családokká váltak, Ilyesminek az Árpádoknál még csak nyomát sem s bátran kimondhatjuk, hogy ez, a család ebben a tekintetben párját rittaláljuk, kítja Mindössze csak az ismeretes, hogy J, Andrásnak egy György nevű természetes fia volt, kinek sorsáról azonban semmi biz-. tos tudomásunk nincs; továbbá, hogy utóályfi rendeletében két (névtelen) természetes fiat említi, kiknek későbbi sorsáról szintén mitMindez azonban nem azt bizonyítja, hogy az Árpádháznak a nevezettek szülött István 1271-ben tett végsem tudunk. nél több természetes sarja nem volt, hanem csupán hogy sem az egykorú okiratok, sem az egykorú és későbbi krónikások a természetes hajtások nyilvántartását nem fartották szükségesnek. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy a természetes hajtások emelkedése és felvirágzása sem a királyi családban, sem a hazai közvéleményben nem talált kedvező talajra; a mit különben később: Hunyadi Mátyás kírály természetes fia, János is eléggé tapaftalhatott. Áttérve az Árpádok őrököseire, mindenel lában elfogadott nézet, hogy a tudományos genealogiában a nemzetséget és a családot 7 — mindig csak a fitagok képviselik és hogy az utolsó férfival a nemzetség vagy a család kihaltnak jekamtendles A gyakorlati élet jogi" vagy ú yai kkal" hozták, hogy elég gyakran a fiág kihalta után a enői dg» bizonyos jogokat és ennek következtében idők folytán e ni ágat, bár helytelenül, a kihalt fiággal azo- = nosították. A legtöbb esetben ezek a jogok, azonban vagy a tulajdonképeni örökségek, rendesen / az utolsó férfitag leányára szálltak át; de zz némelykor a család valamely korábbi nőtagjának utódára is, Utóbbi esetben azonban feltétlen szükséges volt, hogy az illető _ utód ama bizonyos ősanya férjének fiágon való leszármazottja legyen, A ágon való leszármaztatás tehát csak ott helyes, hol a ssanya egyenes fiivadéka: " ott pedig, a hol a leszármazást egynél több levezetett utód az ősanya szakítja félbe, nem lehet az illetőt e család női ágon való leszármazottjának tekinteni. E tudományos meghatározást előre kellett bocsátanunk, mert nálunk még mindíg az Árpádok női ágáról beszélünk, a nélkül, hogy a betartandó határokat figyelembe vennők. A nő-ágon való leszármazottakhoz első sorban azokat a családokat számítják, a melyek e leszármazás által a magyar koronát örökölték; utánuk pedig azokat, a kik csak az egyszerű leszármazással dicsek fi ály Az első tartoznak az alábbiak; megjegyezvén, hoi közülök csak előtt a következőt kell kiemelniink. Az az általános nézet nemcsak a nagyközönség, hanem elég számos és tekintélyes szakférfiak előtt is, hogy a kit bármely módon valamely családból női ágon leszármaztatni lehet, e családnak női ágon leszármazottja, Hogy hányszor szakítják meg e leszárma-. arra nem ís figyelnek. Elég nekik, ha kimutatják, hogy az illető egyén «
