Oldal 154 [154]
OCR
6 magyarság Lebé = leletből, a i kor "> mar délebb vidéken: a Don felső vonalánál ) vagyunk, A sír lovas sir és a kard, a nyilak, a kengyel, a zabla s a füles pántok is sah lalé didjat kell keresnünk. E vidéken, a Kuban folyó útján Andrjukovszkaja Sztoinicza községben találtak két ee és cel tia vannak honf sirleletekkel. Valószinű, hogy e helyütt kozárföldi sírral állunk szemben, ha nem is állít jvég boglárt, melyeknek kája a legszorosabban Beta szolyvai, galgóczi, tarczali és bodrogvécsi tarsoly Bie ható épen, hogy kozár harczos benne, Sejthető ugyanis, hogy nem IX. századi e sír, hanem későbbi időből való. Olyan ) nyilforma volt benne, mely hazánkban csak későbben fordul elő, és nem is tartozott a legsűrűbben használt idomok közé, Magyar sírnak azért se mondanók, mert az ú, n, eveseidomús levelekkel élő diszitményt hazai ékszereken még nem találtuk. A sajátszerű kerettel bíró ékszerek sorához csatlakozik egy igen jellemző pityke, a a permick területén, tehát ismét oly vidé ken, mely a véleményezett őshaza területén kívül esik, s a melyre mégis a IX. századi pilini és X. század pusztabukovai sírokban, tehát sok száz mérfölddel odább kapjuk a © © legszorosabb analogiat. A sajátszerű, szórványosan föllépő ékszerek sorát követni lehet a Kaukázustól északra , ferülő lejtőig, a honnan a sz,-pétervári Eremitage-ba került egy ily hurkos keretű dt tört szijlemezke. Ehhez csatlakoznak Oroszország déli vidékéről való rokon ékszerek, rossz ezüstből, aranyozott alapból kiemelkedő domborművekkel, a mi a magyar honfoglalók ékszereinek közönséges diszitési módja, Így tehat déli vidékre vezet a szórványos ( tünetek lánczolata, Oly vidékre, melyen fedezék Oris Megismerkedtiink szoros analogia által egybekötött ékszerekkel Oroszországban a permi és nyugot-szibériai vidéktől a Kubán melléki rónáig terjedő vonalon, másrészt elkisérhetjiik ezeknek legszorosabb hasonmásait a magyar Alföldig. A két hosszú vonal találkozási sarka a Kubán mellékére talál, a Fekete-tenger északkeleti partjával szomszédos vidékre, Óhajtanunk kell, hogy e vidékről még sok ily tanulságos adatot kapjunk, mely szorosan bizonyítaná, a mit most csak sejtünk. Sejtelmiink arra a főltevésre vezet, hogy a Fekete-tenger északi partján létezett városok, melyek nyitva állottak a keleti vilag összes áramlatainak, s ős idők óta az egész szarmata síkság száen nee | a mára get, az ékszereket Kozárország és szomszédjai számára, A lebédiai magyarságról tudjuk, hogy Karchba járt rabszolgdival és onnan selyemszővetet vitt magával, Valószínű, hogy ékszereit is ott szerezte be. Merészebb föltevések nélkül csak idáíg kisérhetjiik emlékei fonalán az ésmagyarságot, Ezen túl mostanában csupán sejtelmiink, óhajunk és reményünk lehet, Budapest, 1907 augusztus 20. Hampel József.
